Laki Ida festőművész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1969)
kete alapozás szinte grafikus könnyedséggel bukkant elő a ráfestett rétegek alól s futotta körbe a testek körvonalait. Ezeknél még hangsúlyt kaptak a részletek, de már jelentkezett a későbbi korszak fő sajátossága, az egy színben összefogott felületek könnyed dekorativitása. Ez a kiállítás közel sem végeredmény, inkább egy fejlődő művészegyéniség állomása. Mostani stíluskorszakának fő jellemzője a dekorativitás, a kontúrokkal összefogott egységes felüleletű színek összhangja. Főként pasztell színeket alkalmaz. Kompozíciós módszerében a felülnézetes, rálátásos nézőpont a legkedveltebb. Ragaszkodik azonban a figurák súlyához, testi valóságához. Érzékeny tónuskülönbséggel, a szí-