Pirk János festőművész kiállítása (1973)
Ahogy a zenében beszélhetünk programzenéről, legalább ugyanannyi joggal beszélhetünk programfestészetről is. A programfestészet értékét a meggyőződés, a művészi átélés hitelessége, és a kifejező eszközök minősége határozza meg. Mindezeket megtaláljuk Pirk János földszagú, a mezei munka magasztos himnuszát zengő sajátos festészetében. Származása, gyermekkora, a falusi szegényemberekről és a paraszti munkáról szerzett első élményei egész életre elkötelezték a kékszemű nagyapa nevelte galántai gyereket. A mezei munka megismerése, a szegényes környezet, a sokak számára sivár, sík alföldi táj évszakonként változó varázslatos természeti szépségének felfedezése egybeesett első rajzainak születésével és meghatározta azok témavilágát. Thorma, Réti mellett töltött nagybányai tanulóévei, a budapesti főiskola elvégzése, párizsi és olaszországi ösztöndíjak után megújuló témáinak legfőbb ihletői ma is a gyermekkori élmények: Búza a szélben — Ember a földeken — A krumpliszedők — A kaszakalapáló — Tengerihántás — A búzaföld — Őszi ásás — a Tengeri-sorozat — Lovak — Napraforgók — Őszi vetés. Pirk János képeinek alakjai akkor is megőrzik hitelességüket, amikor a kiállításlátogató közönség már csak a néprajzi múzeumokból szerezheti be a régi mezei munkákra és a paraszti életre vonatkozó ismereteit. A Magvető minduntalan visszatérő, heroikussá növekedett, monumentális alakja Pirk János festészetének szimbóluma lett, a művész vallomása szerint a sokat hányódott ember „megújuló reménysége, színben pedig káprázat". Újabb szentendrei városképei, figyelő szemű önarcképei szervesen kapcsolódnak korábbi munkáihoz és a nagy művészeti korszakok festői hagyományaihoz. A művész arcmásairól - úgy tűnik - olykor Dürer, Rembrandt, vagy a palettát tartó Csontváry kutató tekintete fordul felénk. Hetvenedik születésnapján tiszteletadás és köszöntés ez a kiállítás a közel 50 éve kiállító és két évtizede Szentendrén élő mesternek, aki magányos szigetként úgy emelkedik ki a szentendrei művészet termékeny tengeréből, hogy a szeszélyesen váltakozó művészeti áramlatoknak már semmilyen áradata nem lepheti el maradandó életművét. Mucsi András