Barta Éva ékszertervező iparművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1976)
Az előszóíró legnehezebb feladata itt: meghatározni Barta Éva műfaját. A legszívesebben — sportból kölcsönvett műszóval — all round művésznek nevezném őt. Művészeti tanulmányait 1932-ben, tizenhat éves korában kezdte Szőnyi István magániskolájában, Berda Ernővel, Z. Gács Györggyel és Szántó Piroskával egyidőben. 1933-ban az Iparművészeti Főiskola díszítőfestő tagozatát látogatta, Haraghy Jenő tanítványa volt. 1934-ben lett a Képzőművészeti Főiskola növendéke Benkhard Ágost osztályán, és ebben az időben került kapcsolatba a Szocialista Képzőművészek Csoportjával. Másodéves korában megnyerte a Nemes Marcell ösztöndíjat, harmadéves volt, amikor Szőnyi főiskolai katedrát kapott: Barta Éva átkérte magát korábbi mesteréhez. Ebben az időben kezdett Szentendrére járni Vajda Lajos, Korniss Dezső és Bálint Endre köréhez tartozott Utolsóéves főiskolás korában úgy érezte, túl erős a mezőny és — kíméletlen önkritika ez — elhatározta, hogy abbahagyja a festést; a tanulmányait azonban még szabályszerűen befejezte 1938-ban. Ugyanabban az évben Párizsba utazott — részben a megélhetése miatt — kerámia munkákkal kezdett foglalkozni. 1939-ben