Barta Éva ékszertervező iparművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1976)
itthon is folytatta a kerámiát, a budai Henger utcában, élettársával Fekete Nagy Bélával együtt műhelyt rendezett be, ez nekik is, barátaiknak is kenyeret adott. Ebben a műhelyben dolgozott Jakovics József, Korniss Dezső, Sugár Andor, Szántó Piroska, és gyakori vendég volt itt Kállai Ernő. A műhely 1947- ben megszűnt, de 1953-ban újra megindult. 1959-ben Barta Éva megnyerte az Iparművészeti Vállalat ékszerpályázatának I. díját. 1961-ben egyéni kiállítást rendezett kerámia ékszereiből, sőt plasztikai anyagot is bemutatott ezen a tárlaton. Néhány éve úgy érezte, elege van már a kerámiából és — ahogy annak idején a festészettel — szakított ezzel a műfajjal. Újabb ékszer-plasztikáinak formáját, mondanivalóját, hangsúlyát a kristályos felületű, amorf vagy a vízmosásban, jégrétegekben legömbölyített fekete, fehér, színes, erezett kavicsok, kövek esetleg féldrágakövek vagy a megkövesedett fakéreg töredékek határozzák meg. Az indíték a szó szoros értelmében az objet trouvé, a talált, a földről felszedett — persze gondosan kiválogatott — darab. Fehér, fekete vagy rézvörös, mindig egyszínű, sohasem finomkodó ezüst-, vagy fémkeret, fémfoglalat adja a kavicsdarab tökéletes kiegészítését egy váratlan, apók-