Freytag Zoltán Festőművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1977)
KIÁLLÍTÁSA Freytag Zoltán 76 éves. Ez az életkor nagyságában máris lehetővé teszi, hogy életútjára rálátásunk legyen. Egy ilyen hosszú életpálya már felismerhető tagoltságot mutat, abban a küzdelemben, amit az ember, művész folytatott az eszmélkedés különböző fázisaiban az ,,önmegvalósulásáért” és ezzel együtt művészetének kiteljesedéséért. Ennek a küzdelemnek függvénye a művész szellemének mozgásiránya, fejlődésének ritmusa, vonatkozási pontjai természethez, társadalomhoz, kultúrához, művészethez egyaránt. Ilyen nagy rálátásban kirajzolódnak már azok a történelmi téridő koordináták is, melyek meghatározói voltak egész fejlődésének. Ez a kiállítás, mely 14 év eltelte után ad betekintést Freytag Zoltán művészi és ezen keresztül emberi fejlődésébe, nem retrospektív tárlat. Fellelhető ugyan egy-két régi vagy régebbi alkotás is, de ezek inkább csak tájékoztató, utaló jelleggel kerültek a kiállított anyagba, mutatva, hogy ez a művészi-szellemi életút szerves volt, volt iránya és célja, koncepciója. Ez a rövid méltatás e kiállítás alapján sokféle problémát vethetne fel vagy érinthetne. De én nem a kiállítás elemzéséről szeretnék szólni, hanem inkább egy rövid bevezetésben Freytag Zoltán kiállító művészi emberi, etikai és így művészeti világáról. Megmutatni és lehetőleg értelmezni azokat az elméleti előzményeket, amelyek e művek megszületéséhez vezettek. Megmutatni Freytag Zoltán viszonyát a század művészeti törekvéseihez, amelynek minden mozdulatát