Szabadosné Szászfalvi Ilona belsőépítész kiállítása (Békés-Jantyik Mátyás Múzeum, 1979)

SZABADOSNÉ SZÁSZFALVI ILONA belsőépítész KIÁLLÍTÁSA BÉKÉS • JANTYIK MÁTYÁS MÚZEUM 1979. október 6-28-ig BÉKÉSCSABA • MUNKÁCSY MIHÁLY MÚZEUM 1979. december Valószínű, hogy sok keserű tapasztalat sűrűsödött a népi mondásban sokat sejtető bölcsességgé: „Senki sem próféta a saját házatáján". De igaz az a példa is, amelynek végső értelme megintcsak az „otthon­ levés" nehézségeit erősíti: „Messziről jött ember mindig igazat mond". Nos, Szászfalvi Ilonának sikerült cáfolni a közmondások mozdíthatatlannak hitt igazát - útja a megyéből indult, s művészete a kapott feladatok próbát jelentő kohójában formálódott országosan is figyelmet érdemlően rangossá. Nyilván nem volt könnyű a „prófétává válás", nehéz volt elhitetni, hogy a helyben lévőnek is lehet szépen formált, sőt, ellenőrizhető az „igazsága". De ma már nem a kitérők, az akart vagy akaratlan értetlenségek rossz­ hangulatú akadályai az érdekesek. Szólni sem érdemes róluk. Sokkal fontosabbak a bizonyítékok: a megvalósult belső terek, bútorok, térszervező vagy éppen térdíszítő plasztikai­ igényű munkák. Szászfalvi Ilona szakmai koncepciójának három olyan jellegzetes sajátja van, amelyről munkái azonnal felismerhetők. Az egyik a belsőépítészeti megoldás két végletének, az ünnepé­lyességnek és funkciót szolgáló tiszta egyszerűségnek a tökéletes egysége. Például a házasság­­kötő terem nagy lélegzetű léptékének, illetve amphiteátrumot idéző elrendezésének ünnepé­lyessége áttekinthető, geometrikus rend szerint leírható egyszerűséggel párosul. Úgy válik emelkedetté a belső tér hangulata, hogy nincs cicomás pompa, hazug, külsőséges művi érzelgős­ség. Vagy ha a békéscsabai színházigazgatóhoz megyünk vendégségbe, akkor az ünnepélyessé emelt tanácskozótérben érezzük, hogy súlya van a kimondott szónak, de azt is, hogy művészeti intézményben vagyunk, s művészetről kell beszélni. A másik jellemző sajátosság az egyértelmű feladatértelmezés, amelynek eredménye a világos térrendezés, a kommunikációs utak végiggondolt „visszajelzése", a következetes ember­szolgálat. Szászfalvi Ilona középületbe tervezett tereiben lehet közlekedni, érteni lehet a térben folytatott emberi tevékenység tartalmát, s kapcsolódni is lehet ahhoz. Nincs tehát magamutogató „művész­­kedés", játékos bújócska, de fellelhető és átélhető az egy pillantással átfogható tér, világosak a jelzett egységek és kijelölt közlekedő­ utak, és természetesek a tér rendeltetéséről szóló stílus­jegyek, így különül el a posta a banktól, a presszó a múzeumtól, s e szerint az elv szerint kap­csolódnak a térhangsúlyt nyomatékossá plasztikai igényű munkák az architektonikus rendhez. Szászfalvi Ilona munkásságát jellemző harmadik vonás a statikusság. A függőleges­ vízszintes geometriai rendjébe sűríthetők azok az erővonalak, amelyek kiemelten is hangsúlyt kapnak egy-egy belső tér, vagy bútor vonalvezetésében. Ez a statikusság nem minőség, hanem állapot­­jelző: arról tudósít, hogy a mozgalmas emberi élet ritmusában ezek a tudatosan tervezett, szervezett közösségi terek az állandóság érzetét adják, s eligazító csomópontként jelentkeznek. Olyan, valóban eligazító erejű élményt kapunk, ahol állandóak a viselkedést, választást befolyá­soló hangulati és térértelmezési tényezők. Ezért is válhatnak ezek a belső terek a vizuális kultúrán belül a tudatos művészet példatárává, és annak alakításában formálisan is ható erővé. Aktív nevelő erejű kulturális értékek is ezek a munkák. A belsőépítészet a vizuális kultúra egyik fontos és nélkülözhetetlen területe. Szászfalvi Ilona munkái erről győznek meg ! BERECZKY LORÁND „tífó *‚ •*‚*‚ ‚I‡ ‚‚ tf* * . V » ««, , , A ti *) ***.*********^w;*;^5 I*V # I* , »WWM »•* I# I» I» !» Il U IMIOU ti. * 9 Wvfrnfo w"zzizl ”• wwityv ^Central kiadó: Dér László KNER

Next