Maurer Dóra Munkák (Ernst Múzeum, Budapest, 1984)

Dieter Ronte: Művészet és/vagy tudomány „A tudományt olyan hajóhoz hasonlítják, amelyet használat közben folyamatosan átépítenek: deszkáról deszkára átalakítják, de ezalatt a hajótest túlnyomó része mindenkor ép marad. A művészeti közélet is hajlik arra, hogy úgy viselkedjen, mintha egy ilyen hajóban ülne, csakhogy ezen a hajón az átalakítás nem megy rendezetten végbe. A fedélzet utasait zavarják a munkálatok, mert ébren tartják őket. A munkások azon veszekednek, hogy mit kell tenni és néha fejbeverik egymást. Mások azt panaszolják, hogy az eredmény már lassan nem is hasonlít hajóra.” (Victor Bürgin, 1973.) Ha az amerikai Bürgin hasonlatát elfogadjuk, Maurer Dóra helyét a fedélzeten kell megjelölnünk. Következetesen megy a maga útján, divatos álláspontok nem érintik. De ha a fenti hajóhasonlatot elutasítjuk és a művészeti életet sok hajó mezőnyének fogjuk fel, akkor Maurer Dóra művészete logikusan szerkesztett, mégis fantázia­gazdag, úszóképes termék, hajó a Dunán, óceánjárásra felszerelve. Mindig önmagát vette mértékül az ember. Artefaktumai mind őrá irányulnak, termékei őt kell hogy szolgálják. Sok példát tudunk mégis arra, amikor az ember elveszti az uralmat önmaga fölött, elragadtatja, elengedi magát, az Ikarusz-szindrómára gondolok. Azok a képzőművészek, akik a súlyt a humánumra helyezik, mindig újabb mértéket állítanak önmaguknak, amelyet saját magukból nyernek. Ez a mérték lehet gesztusszerű és expresszív, absztrakt és tárgyhoz kötődő, alapulhat azonban racionalitáson is, annak ismeretében, hogy a racionális akkor válik izgalmassá, amikor irracionálisba fordul, amikor a matematika, a kémia, a fizika, a filozófia azokhoz a határterületekhez közeledik, amelyeken az ismert ismeretlenbe fordul, oda, ahol a jövőről van szó. Ezeket a távoli világokat csak úgy lehet elérni, ha az ember hajlandó bizonyos princípiumokhoz tartani magát. Ezeket a princípiumokat pl. a művésznek magának kell kidolgoznia és vállalnia. Maurer Dóra is ezt teszi. Munkájának éppen ez egyik következetessége, s a mai hektikus művészeti színtéren kevesen vannak, akik következetesek. Maurer Dóra princípiuma nem az, hogy logika által megváltoztassa világunkat, ami a látható felület szétrombolását, átformálását is jelentheti, hanem az, hogy megismerhetővé tegye a fennálló struktúrákat, láttassa az adottat, mert a változásnak szelleminek, erkölcsinek kell lennie, evolúciónak, amely a felszín alól indul. Ha Einstein azt mondta: képlet téves, mert nem szép”, akkor ez épp a fordítottja annak, amit Maurer Dóra elő akar idézni. Forma-principiumainak minőségét a klasszikus szépség kánonjának megváltoztatása adja egy új, fantáziagazdag megélhetőség javára. Saját szépség termelődik ki ezáltal, mely nem párhuzamosan él a képlettel, az elvvel, hanem benne van. Maurer Dóra képi nyelve nyugodt, racionális hangsúlyú, szellemi környezetének mégis közvetlenül kötelezi el magát, ezért nem nevezhetjük absztraktnak, inkább konkrétnak. Maurer Dóra a reneszánsz örökségét viszi tovább, a Leonardo da Vinciét. Mint a nagy olaszt, őt is a vizuális kísérletek érdekük. Ezért találóak Victor Bürgin mondatai Maurer Dóra művészetével kapcsolatban. Filozofikus naplójában Leonardo ezt írja:,,. . . és ezért, a tanuló, ismerd meg a matematika szabályait és ne építs alapok nélkül" (An. C I. 7 rj. „Mielőtt ezt az esetet általános szabállyá teszed, kétszer, háromszor ismételd meg a kísérletet és figyeld meg, ugyanazok a hatások mutatkoznak-e” (A. 47 r.). „Nem hibáztatható az, aki egy tudományos eljárás ismertetése közben valamilyen általános szabályra hivatkozik, mely egy korábbi végkövetkeztetésből származik” (Ar. 32 r.). ,/­ tudomány a kapitány, és a gyakorlat, nos, azok a katonák” (I. 130 r.). „. . . imígy jön létre az anyagi mozgás a szellemiből'' (Ar. 151 r.). Idézhetnénk Leonardót a végtelenségig, hogy rámutassunk, Maurer Dóra művészete teljesen beleágyazódik az európai művészetbe. Végülis arról van szó, hogy a gondolat, az idea a tulajdonképpeni művészethordozó. Leonardo bizonyára elborzadna, ha találkozna Maurer Dóra munkáival. Elutasítaná a teljes absztrakciót, a megnyilvánulások szubjektivitását. Mi azonban meghúzhatjuk a történeti ívet, kimutathatjuk a kapcsoló­dásokat úgy, ahogyan a művészetakarás (Kunstwollen) sok évszázadon át kialakította őket. Amennyire exponáltnak látjuk Maurer Dóra művészetét, legalább annyira meghatározza azt az európai művészet története. S ezt pedig, legalábbis az utolsó kétszáz évben, az szabta meg, hogy a művészeti produkcióért a művész személye a felelős, a művész, akinek szabadságában áll, hogy megválassza a struktúrát, amely művészetakarását karakterizálja. Ha egy művész eredményei elérik Maurer Dóra autonómiájának szintjét, akkor a művészetakarás szabadságának szükségessége több mint megalapozott. Maurer Dóra művészete innovatív és ugyanakkor egy ősrégi humanista kánon elkötelezettje.

Next