N. Cültem festőművész kiállítása (Uitz Galéria - Pataky István Művelődési Központ, Budapest, 1984)
A mai mongol képzőművészet számos tehetségeinek egyike Nyam-OszorinCültem,az MNK Népművésze, Államidíjas. Cültem életpályája a szabad szocialista állam emberének útja, amelyben a tehetséges, jó képességű embereknek széleskörű lehetőség nyílik a tudáshoz, az alkotói kiteljesedéshez, a társadalom — melynek ő is tagja — érdekében kifejtett lelkiismeretes munkához. Cültem 17 évesen, 1940-ben kezdett el foglalkozni képzőművészettel. Először a képzőművészek esti körének tagja, majd színházi díszletfestő segéd, a „Mongol kinő" stúdió munkatársa, a moszkvai Szurikov Képzőművészeti Főiskola hallgatója, s utána munka, munka, munka . . . Cültem tájképeket, portrékat, tematikus és történelmi témájú kompozíciókat fest. Alkotóművészete a szovjet realista festőiskola és a klasszikus hagyományú „mongol zurág" festészet mély, sokoldalú ismeretén alapszik. Cultem minden munkája az újdonság felfedezésének erejével hat, még az is, amelyik megszokott, hétköznapi témát jelenít meg. Ábrázolásmódját, festményei érzelmi telítettségét sajátos világképe határozza meg. Különböző időszakokban készült műveit alkotói énjének, karakterének jellegzetes vonásai foglalják egybe. A nemzeti karakter, népi motívumok napsugárként szövik át Cültem munkáit. A művész tehetsége ékesszólóan gyűjtötte egybe hazája összes szépségét, ezért is annyira költői és érzelmekkel telített tájképfestészete. Mongólia a hegyek országa: élénkek, ragyogóak színei, festőiek tájai, a méltóságteljes hegyek, az Altáj hatalmas ősi kopársága, a sztyeppék végtelensége, a hegyi folyók zuhatagjai, a tavak mélységes tükre ... És mindezen szépség fölött óriási, tiszta égbolt — nem véletlenül nevezik Mongóliát „a kék ég országának". Cültem tájképeit a kifinomult ízlés, a mély és meleg kolorit, a színek harmóniája és racionalizmusa jellemzi, amelyet a művész mély személyes átélése hitelesít. Cültem békés természetű festő, szereti a természetben is a nyugalom ábrázolását, a hétköznapit: Jurták a sztyeppén, Fehér völgy, Tó, A Csulut folyó, Karaván, Gacurt tájképe, stb. . . . Cultem honfitársairól festett portré-sorozatában pásztorok, művészek, muzsikusok, katonák, közéleti személyiségek szerepelnek — a szocialista Mongólia emberei, a festő kortársai. Cültem hőse az új társadalom embere: a dolgozó ember. A művész modelljei belső világának kifejezésére, egyéniségük, lelki gazdagságuk megörökítésére törekszik. A művészi befejezettség és a pszichológiai megközelítés sajátos stílusjegyekkel ruházza fel portréit: az egyénben az általános emberit és nemzetit fejezi ki. E műfaj legjelentősebbjei közé tartoznak a női portrék: Dazsdeleg az MNK Népművésze, Anya, JURTÁK A SZTYEPPÉN, 1965