N. Cültem festőművész kiállítása (Uitz Galéria - Pataky István Művelődési Központ, Budapest, 1984)

A mai mongol képzőművészet számos tehetségeinek egyike Nyam-OszorinCültem,az MNK Népművésze, Állami­­díjas. Cültem életpályája a szabad szocialista állam emberé­nek útja, amelyben a tehetséges, jó képességű embereknek széleskörű lehetőség nyílik a tudáshoz, az alkotói kiteljese­déshez, a társadalom — melynek ő is tagja — érdekében kifej­tett lelkiismeretes munkához. Cültem 17 évesen, 1940-ben kezdett el foglalkozni képző­­művészettel. Először a képzőművészek esti körének tagja, majd színházi díszletfestő segéd, a „Mongol kinő" stúdió munkatársa, a moszkvai Szurikov Képzőművészeti Főiskola hallgatója, s utána munka, munka, munka . . . Cültem tájképeket, portrékat, tematikus és történelmi témájú kompozíciókat fest. Alkotóművészete a szovjet realista festőiskola és a klasszikus hagyományú „mongol zurág" festészet mély, sokoldalú ismeretén alapszik. Cultem minden munkája az újdonság felfedezésének erejével hat, még az is, amelyik megszokott, hétköznapi témát jelenít meg. Ábrázolásmódját, festményei érzelmi telítettségét sajátos világképe határozza meg. Különböző időszakokban készült műveit alkotói énjének, karakterének jellegzetes vonásai foglalják egybe. A nemzeti karakter, népi motívumok napsugárként szövik át Cültem munkáit. A művész tehetsége ékesszólóan gyűj­tötte egybe hazája összes szépségét, ezért is annyira költői és érzelmekkel telített tájképfestészete. Mongólia a hegyek országa: élénkek, ragyogóak színei, fes­­tőiek tájai, a méltóságteljes hegyek, az Altáj hatalmas ősi kopársága, a sztyeppék végtelensége, a hegyi folyók zuha­­tagjai, a tavak mélységes tükre ... És mindezen szépség fölött óriási, tiszta égbolt — nem véletlenül nevezik Mongó­liát „a kék ég országának". Cültem tájképeit a kifinomult ízlés, a mély és meleg kolo­­rit, a színek harmóniája és racionalizmusa jellemzi, amelyet a művész mély személyes átélése hitelesít. Cültem békés ter­mészetű festő, szereti a természetben is a nyugalom ábrázo­lását, a hétköznapit: Jurták a sztyeppén, Fehér völgy, Tó, A Csulut folyó, Karaván, Gacurt tájképe, stb. . . . Cultem honfitársairól festett portré-sorozatában pásztorok, művé­szek, muzsikusok, katonák, közéleti személyiségek szere­pelnek — a szocialista Mongólia emberei, a festő kortársai. Cültem hőse az új társadalom embere: a dolgozó ember. A művész modelljei belső világának kifejezésére, egyéniségük, lelki gazdagságuk megörökítésére törekszik. A művészi befe­jezettség és a pszichológiai megközelítés sajátos stílusjegyek­kel ruházza fel portréit: az egyénben az általános emberit és nemzetit fejezi ki. E műfaj legjelentősebbjei közé tartoz­nak a női portrék: Dazsdeleg az MNK Népművésze, Anya, JURTÁK A SZTYEPPÉN, 1965

Next