Probstner János grafikáinak kiállítása (Helikon Galéria, 1984)
Mostanság a neve ismert leginkább, nagy és határozott névelővel: a Probstner. A névelőt egy jó évtizedes munkával vívta ki magának. A kecskeméti Nemzetközi Kerámia Kísérleti Stúdió (NKKS) kigondolása-kiharcolása, megtervezése-fölépülésebeindítása (1978) és több éves folyamatos, zavartalan és jó színvonalú üzemelése s a világkerámiában való megjelenése fűződik a nevéhez. Maga az alkotó kerámikusként diplomázott, s legelőször a hódmezővásárhelyi majolikagyár tervezőjeként dolgozott. Pályakezdése éveiben erős szálakkal kötődött a kézműves kerámia s főként a vásárhelyi (s általában a magyar) népi kerámia hagyományaihoz, forma- és díszítőrendjéhez. Évekig dolgozott a népi kerámia szellemében, s e megtalált ösvényen haladva készített alakos, ún. hérészes edényeket. Már e műcsoportnál (ugyanúgy, mint a vásárhelyi kerámia emlékművénél) kitűnt, a későbbi alkotásaiban (rakuk, redukált égetésű kerámia-plasztikák) pedig felerősödött plasztikai-szobrászi hajlandósága. Edénycsaládokat, étkészleteket is tervezett, melyeknél a használhatóság, a funkcióra alkalmasság volt a legmeghatározóbb. A rajzolás évekig csak kísérő, a gondolkodást, a tervezést, a műérlelést segítő eszköze volt. Emlékszem, jó tíz évvel ezelőtt, milyen érzékenyen alakította saját szénrajzzal díszített fehérre meszelt szobája falát. Mert eddig is fontos volt nála a rajz, mint mondjuk — távoli párhuzammal élve — a cinquecentoban, ahol a disegno minden művészi készség és képesség alapja, és a „művészet-lányok” (pittura, sculp- Rajz: A kerámián innen és túl