A Tatabányai turul II. (Tatabánya, 1993)

eredmény létrehozásához alkalmas módszereket válasszanak. A közgyűlési határozat első­ként azt rögzítette, hogy a helyreállítást restaurátori módszerekkel kell elvégezni, ugyanakkor a feladat kitűzésénél nem lehetett megkerülni azt sem, hogy bizonyos mértékig a rekonstruk­ció elkerülhetetlen. A szétdarabolt szobor részeinek hiteles egymáshoz illesztése ugyan fő­ként mérnöki feladat volt, a művészi irányítás és felügyelet azonban itt sem volt felesleges. Jelentős segítségként értékelem, hogy ehhez a munkához a korabeli írásos dokumentumokból megismerhettük a hiteles szobrászi koncepciót. Az eredeti dokumentumok főleg abban segí­tettek, hogy ismeretükben könnyebbé vált a védekezés a kezdetben még nagyon éles támadá­sok ellen. Bizonyítani lehetett, hogy a szobor egy leszálló sasféle madarat formáz, s ez az ellenfelekkel szemben megsemmisítő érvnek bizonyult. (Az ellentábor felszálló madarat, a felszálló államiság jelképét kívánta megmintáztatni.) Szükségesnek látszott bizonyos rekonstrukció amiatt is, hogy az 50-es években a szoborpa­lástot a madártest magasságának kb. hatodrészéig ellopták, és a helyreállítás nem volt hiteles. Be kell vallanom, hogy bizonyos esetek minősítése komoly fejtörést okozott, így pl. sokáig osztottam a metallurgus szakértő véleményét, hogy a nyaki részben mutatkozó többrétegű lemezkoszorú a számtalan javítás bizonyítéka. Csak később, fotók tanulmányozása után vált világossá számomra, hogy ezek a lenyírt tolldíszek maradványai. Az egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy a madarat újra kellene formázni, sőt mindig határozottan hangot adtam véleményemnek, hogy a madárból, Donáth alkotásából semmit sem szabad elvenni, s ahhoz semmit hozzá nem szabad tenni. A munkánk során mindig tiszteletben kellett tartanunk, hogy a Velencei Carta ellenzi a hipotéziseket. Ezért visszautasítottuk azokat a törekvéseket, hogy pl. „Donáth hibáit ki kellene javítani”. Inkább arra törekedtünk, hogy megteremtsük a lehetőséget ahhoz, hogy a később esetleg napvilágra kerülő dokumentumok alapján a további korrekciók, hozzátételek és kiegé­szítések hitelesek legyenek. A kialakult körülményekre tekintettel (a vázat ugyanis már lebon­tották) egy új vár megépítését támogattuk. A posztamentummal kapcsolatban magunk is indokoltnak láttuk, hogy az eredeti formától némiképp el kell térni, s azt a szobor megfelelő védelme érdekében meg kell magasítani. Nem támogattuk az eredeti helyszín megváltoztatá­sát, szorgalmaztuk viszont a szobor környékének rendezését. Nagy öröm, hogy az emlékmű az újraavatása óta Tatabányának mintegy a korzójává vált. A szerződés aláírását követően nagy számú fotódokumentum került elő. A fotók a szobor történetének nagyjából négy időszakát mutatják be. A felvételek első csoportja közvetlenül az átadás idején, 1898-ban, illetőleg az ezt közvetlenül követő években készült. A századforduló táján készült felvételeket jellemzően a Verébhegynek nevezett kiugró sziklaszirtről készítet­ték. Hitelességüket erősíti, hogy az emlékművet a Donáth Gyuláról készült felvételeken is ugyanebből a nézőszögből láthatjuk. Ezeken a képeken a madár jellegzetesen két lábon áll, valamennyi kép azt az állapotot tükrözi, amikor a kard még hiányzik a szoborról, vagyis a képek a még befejezetlen emlékművet ábrázolják. A felvételek nagyfokú hasonlósága követ­keztében elképzelhető, hogy többségüket ugyanaz a fényképész (talán Erdélyi) készítette. A talapzaton még kivehető a lépcső, a felvételeken a retusálás nyomai elhanyagolhatók. A képek megbízhatóan datálhatók, s figyelmes tanulmányozásuk után a részletek is kivehetők rajtuk. Ezek a képek az első kötetben a 22. oldalon (Vasárnapi Újság 1899.), a 23. oldalon (Új Idők 1899.), a 24. oldalon közölt kalendárium-lapon, a 30. oldalon közölt képeslap-reprodukción láthatók. A második képcsoporton, amelyek a századfordulótól az első világháború végéig keletkez­tek, tanúi lehetünk annak, hogy az emlékmű kidolgozása a pótlólagosan elvégzett munkák eredményeként finomabbá vált. Erre az időre befejezik a lábak lemezmunkáit, felkerül a kard és a korona. A magunk részéről - a megrendelővel történt egyeztetések eredményeként - ezt az 1907 körül kialakult állapotot tekintettük a helyreállítás céljának, s a felvételek tanul­

Next