Lux Antal (Galéria '13, Soroksár, 2000)

Fábián László: Egy alkotó ember, akit Lux Antalnak hívnak „A művész a mű eredete. És a mű a művész eredete" Martin Heidegger Többnyire az általánosítás semmitmondó, mégis, Lux Antal esetében a művész megjelölést használnám, semmint speciáli­sabb változatait, mivel ő grafikus, festő, szobrász, sőt, filmes, videós alkotó is, amit talán egy kicsit elmos az általánosítás, azon­ban egyúttal a gyanút is fölébreszti, többrétű tevékenységről lehet szó. Szándékosan használtam a többrétű kifejezést, mivel megítélésem szerint­­ gondolati-szellemi azonosság kapcsolja össze ezeket a tevékenységeket, hasonló ötletek kerülnek kibon­tásra más és más médiumok által. Talán van ebben a túlspeciali­zálódott, széthulló világban ennek a többrétű tevékenységnek olyan üzenete, amely az egység, az egész irányába mutat; azt kíséreli meg elmondani, hogy az ember, az alkotó ember kiváltképpen, képes még egyben látni a világot, noha egyre ritkáb­ban vállalkozik erre a nem is mindig hálás feladatra. Lux viszont alkatánál fogva mindig fel akarta mérni a rendelkezésére álló eszközök lehetőségeit; szinte törvényszerű, hogy a stabil képzőművészeti műfajoktól átrándult előbb a film, majd a videó területére, ahol ugyancsak nemzetközi hírnevet szerzett magának. Számos meghívás, bemutatkozás, díj járt együtt ezzel a tevékenységgel is. Sőt, az alkotói parancs elvitte a számítógéphez, amely legújabb grafikáinak létrehozásában vált elsőszámú eszközévé. Kínálkozik a fölületes minősítés: modern művész, érvelés híján - természetesen - bármely minősítés fölületes lehet; a következőkben tehát ennek az írásnak csak az lehet a célja, hogy a fellengzősség tolakodó vádját kivédje, a modern jelzőt is igazol­ja. Egy művész valóságos értékének meghatározásában aligha modernsége az elsődleges. Pontosan tudjuk azonban, hogy Kelet-Európában ennek a modernségnek szoros, úgyszólván kibogozhatatlan kapcsolata van a mű igazságával (aletheia - mon­danák a görögök), azzal, ahogyan „el-nem-rejtetté” válik, hogy Heidegger fordításában alkalmazzuk a görög kifejezést. Többnyire a kelet-európai művész ennek valamilyen fokon tudatában is van: aligha véletlenek az itt rendre kibontakozó modernista mozgal­mak. Feladat lehet tehát ennek az összefüggésnek a kibogozása is, hiszen Lux Antal itt látta meg a napvilágot: Soroksáron született 1935-ben, Soroksáron és nemzetiségként, ami már születése pil­lanatában sem volt elhanyagolható tényező, mivel a náci Németország építeni akart a határain kívül élő “népi németekre”, tíz esztendő múltán viszont egészen más előjellel vetődött föl: az esztelen és kíméletlen bosszú szemszögéből. A kitelepítés csak egyik módozata volt a bosszúnak; a helyben maradottak talán ennél is gyalázatosabb megaláztatásokat szenvedtek el. Elég, ha csak annyit mondunk, stigmatizált másodrangú állampolgárokká

Next