Somogyi György (Pécsi Horvát Színház, 2000)

SOMOGYI GYÖRGY Nemzedékünk tagjai - értem ezalatt a mai, a szokottnál kissé tágabban értelme­zett középgeneráció képzőművészeinek java részét - egész életük során külön­féle csoportokhoz tartoztak, és úgy tűnik, tartoznak ma is. Ilyen vállaltan vidéki képződmény, ilyen tudatosan periférikus szerveződés a Pa­tak Csoport is, amely 1994 -ben alakult meg. Bár a művész szuverén, legalábbis az ember azt gondolná, hogy erre megy ki a játék, ez a tét, mégis hosszabb - rövidebb időszakonként hajlandó alárendelni független személyiségét bizonyos csoportszellemeknek,sőt olykor kifejezetten ke­resi, igényli a kisebb - nagyobb baráti közösségek inspiratív közegét, ihlető ere­jét. A Patak csoport is ezt a szerepet tölti be a művészek életében. Segít az egyé­ni módszerek, gondolatok és technikák kiérlelésében, az eltérően közös­­ vagy közösen eltérő stílusjegyek kialakításában, a szellemi manőverezésben és a tisz­tánlátásban. Ha jól szemügyre vesszük a Patak Csoportban működő egyéni teljesítményeket, azt tapasztaljuk, hogy mindnyájuk esetében valami belsővé vált világ követke­zetes, monomániás kiárasztásáról van szó. Mindegyikük külön - külön rátalált a maga nagy motívumára vagy motívumrendszerére és évek óta ebből táplálko­zik, ezt építgeti, ezt szövögeti, variálja nemes egyszerűséggel, emelkedetten személyes költőiséggel, apró lépésekkel haladó következetességgel egészen a teljességet megkísértő filozófiai bonyolultságig. Jó ha tudjuk, hogy Somogyi G­yörgy a Patak Csoport névadója és egyben ve­zető embere is. Szigetszentmiklóson lakik,tehát a Csepel szigeten,s ebből kifolyó­lag feltett mániája, hogy az embernek valamilyen formában meg kell örökíte­nie azt a környezetet, ahol él. Absztrakt festményeit tehát úgy növeszti, rakja, hordja, úgy fűzi össze apró szálkáiból-lapocskáiból, ahogy a nádszálak kereszte­zik egymást a vízparton, ahogy a fűcsomók kuszálódnak egy-egy zsombékban, ahogy a patak lerakja a parton ágbogas hordalékait, uszadékait, ahogy a vad­vizek madarai építgetik a különféle rostok"talált tárgyaiból" és töredékeiből szö­vevényes fészkeiket. Somogyi György esetében a sziget, szigetség, patakság és a fészekség fogalmai egy olyan színes költői képet interferálnak, egy olyan absztrakt és következetes festői programot "illusztrálnak", ahol az öncélú művek halmozott érzékiségükkel már nem csak magát az alkotói módszert dicsérik, de annak fogalom-bokrát is díszítik és öltöztetik. Novotny Tihamér Paul Klee emlékére. 1999. 40 x 40 cm olaj - papír Címoldalon : ALBA-INSULA ( fehér sziget) 1992. 100 x 100 cm olaj - farostlemez

Next