Szkítiától Pannóniáig, A Nemzetközi Zománcművészeti Alotóműhely kiállítása a Magyar Millennium tiszteletére (Kecskemét, 2000)
SZKÍTIÁTÓL PANNÓNIÁIG Szarvasúton - ezredvégi Apokalipszisokon innen és túl áldozatos múltból fényteli jövőbe Kezdjük „in médiás res“ — magyarán: vágjunk a téma közepébe! Apokalipszis — van-e, lehet-e ennél élőbb, felvillanyozóbb téma egy ezredvégi művész számára? Mondjuk, Krisztus után 1000 , vagy éppen 2000 körül? Érdekes, hogy míg az első ezredvég művészei szinte kizárólag János apostol Mennyei jelenésekről írott könyve alapján, annak cselekmény-keretébe ágyazva vázolták fel a maguk elképzeléseit a végső időkről - nota bene: ezek egyikét-másikát a jelenkor művészei is méltónak találták arra, hogy áthangszereljék a zománcművészet nyelvére , addig a második ezredvég alapvető élménye, úgy látszik, a napjainkra globális, sőt univerzális méretűvé dagadt káosz lett. Káosz és torzulás minden nagyságrendben és minden vonatkozásban, a testi-fizikai síkon éppúgy, mint a lelkek működési terepén. Ezen a jelenképen, mint valami óriáslibikóka csuklópontján kellene átfordulnia az emberiségnek a múltból - közös múltunkból — a jövőbe. Csakhogy: hiteles jövőkép nem rajzolódhat ki hamis múlt-kép túloldalán... Mindezt (legalább részben) előre látva kínálta föl a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely még 1998-ban a Kecskemétre látogató és itt az ezredforduló megünneplésére együtt készülő művészeknek azt a három témát, amelyek középsője az „Ezredforduló — Apokalipszis?“ címet viselte, a másik kettő pedig mintegy rávezetett erre a — minden tekintetben központi jelentőségű - témára, illetve szellemi útravalót ajánlott a jövőbe vezető út biztonságos bejárásához. Jellemző, hogy a „Szarvasúton“ című témaegység méltó feldolgozásához csak a hazai művészeknek volt elég szellemi tartalékuk. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen két irányból is hathatós segítséget kaptak: egyrészt ősmondánkból, a Hunor-Magyar történetből, másrészt a XX. század egyik legjelentősebb szellemi teljesítménye, Bartók Cantata profanája felől. Ráadásul mindezek mellett még további előnyöket is kínált jó sorsunk: ez a programpont egyenes folytatása volt az 1996-ra kifutó kétéves millecentenáriumi programnak, amelyet mindössze egyetlen „pihenő“ év közbeiktatódása után követett a három éves újabb felkészülési időszak, ezúttal a kétszeres - a magyar, illetve az egyetemes keresztény — millenniumra. Így kellő idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy igényesebb gondolkodású művészeink eltöprengjenek rajta: mit is jelenthet vajon a „szarvas-út“, és milyen előnyökkel jár, ha egy nemzet mondai őstörténete egymást segítő, egymás felemelésén munkálkodó ikerpárral (Hunor és Magyar) indul, nem pedig olyan atyafiakkal, akik közül az egyik csak a másik rovására képes a maga karrierjét biztosítani. (Kain-Ábel, illetve Romulus-Remus). Hogy a „szarvasság“ útja csakis a „szervesség“, magyarán a szerves műveltség útja lehet, s hogy a szarvasüldözés ennek a műveltség-típusnak a megcélzását, illetve követését jelenti - ez nem lehet kétséges azok számára, akik a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep működésének több mint negyedszázada alatt akár csak egyszer is megfordultak itt, hiszen ez a gondolkodásmód kezdettől fogva jellegzetessége volt közösségünknek.Ezért nem jelentett külön megterhelést sem a szervezők, sem a résztvevők számára ráhangolódni a millenniumi programra. Hiszen 1975 óta megszakítatlanul ebben élünk és munkálkodunk.) És ma már azt is pontosan tudjuk: a jövőben emberhez méltó jövőbe f - eljutni csakis „szarvas-úton“ lehet! Végül, de nem utolsó sorban: számot kell vetni azzal is, miből mibe fordult át az emberiség és vele a magyarság az első ezredforduló táján itt, az öreg Európa kellős közepén, a Kárpát-medencében. A jó fél évszázada sulykolt válasz erre a kérdésre így szól: pogányságból - kereszténységbe. Ma már, a legújabb feltárások és felismerések fényében, másként látjuk a helyzetet. Először is: „pogány“ szavunk latin megfelelője, a „paganus“ eredetileg „falusit“ jelentett, másodlagosan pedig olyan kereszteletlen vagy megkeresztelt (!) személyt, aki ha részesült is a keresztség szentségében, nem a judaizmuson keresztül jutott el odáig. Más szóval: a „pogány“ jelző eredetileg — Kr.u. 1000 körül is! - nem azt