Bicske Képzőművészete a XXI. Század küszöbén (Petőfi Művelődési Központ, 2001)

Köszöntő Tisztelt Művészetpártoló Barátaim! A gondolkodó ember talán egyik leghőbb vágya az önmeg­valósítás, a maradandót alkotás - az, hogy élete elmúltával valami látható, fogható, értelmezhető, gyönyörködtető, az utódok szemében, fülében, fejében nyomot hagyó, köve­tendő alkotás hirdesse egykori földi létét. Az értelmes emberek gyülekezetének a találékonyság adja azt a sokrétűséget, ahogy ezt a vágyat megvalósítani képes. Elsorolni képtelenség azt az ötletgazdagságot, ahogy az élet legkülönbözőbb területén múlandó léte alatt önma­gát túlélőt alkot az egyén. Lakóhelyünkön Bicskén - ebben az alig kisvárosban - a Petőfi Sándor Művelődési Központ igazgatója és munka­társai, sok önkéntes segítő közreműködésével - vették a fáradságot, hogy a XXI. század küszöbén, csokorba kötve mutassák be azokat az embereket és munkáikat, akik maradandó művészi alkotásaikkal hagynak nyomot maguk után. Ők is sok vonatkozásban különbözőek - van aki itt szü­letett és itt is él, alkot, van elszármazott, akit szíve, lelke, emlékei hoznak időnként vissza, van ideköltözött, új hazát választó, aki érzelmileg már ide is kötődik. Sokszínű ez az alkotói paletta a művészeti ágak megvá­lasztása területén, a felhasznált vagy megmunkált anyag vonatkozásában is. Egy dologban ezen művész emberek azonban teljesen egységesek - kötődnek Bicskéhez - békességben élnek egymással és környezetükkel. Követendő személyiségek. Bízok abban, hogy a XXI. század küszöbén a XX. század sok vihart megélt túlélői el tudják hitetni az utánuk jövőkkel, hogy az összefogás szellemében lehet csak igazán alkotni - s nem csak a képzőművészetben - maradandót. Őszintén kívánom, hogy a Millenniumi Fesztivál elmúltával se feledkezzünk meg az összefogás nélkülöz­hetetlenségéről — legalább újabb 1000 évig. Bicske város polgármestere Lőrinczi Domokos Életfa 2001.

Next