Péli Tamás festőművész (Parlament Delegációs Terme, 2005)

A diagramstruktúrának ez az elvont szemlélete tulajdonképpen érintkezik egy igen hagyományos művészeti eljárással, a komponálással. Az akadémai festészeti felfogás értelmében a kompozíciós vonalak szintén helyek vagy alakzatok közötti összefüggéseket teremtenek meg, időbeli eseményekre, vagy konkrét jelen­tésre utalva. A „képi gondolkodás" kifejezés Klee esetében jelzi, hogy egy „tör­ténet” rajzolódik ki az absztrakt kép terében is. Például „egy aktív vonal, idők és korlátok közé szorítva, meghatározott pontok között halad” - olvashatjuk a Pedagógiai vázlatkönyvben, amelyben az illusztrációs rajzocskák a képi törté­nések és mozgások diagramjai. Nyitva marad persze a kérdés, hogy mi a hasonló­ság, illetve a különbség egy jó fogalmi vagy történeti diagram szemlélése közben felismert összefüggések által okozott intellektuális öröm, és egy jó kép - „mert az út, mint a mű lényeges szakasza, nem fáraszthat el bennünket” (Klee)42 - szem­mozgással történő bejárása által okozott esztétikai élmény között. Az absztrakt kompozíciós elvek és a diagramok struktúrája kö­zötti analógiára Werner Hofmann Ars combinatoria című tanulmányában talál­hatunk példát i3. Hofmann Kenneth Clark The biot and the diagram című írására ref­lektál, amelyben Clark a folt­szerű, fasiszta, és a diagram­­szerű alkotásmódot a modern művészet két különböző irá­nyaként vázolja fel. Hofmann Clark szemléletét nem éppen helyes, bár elterjedt gondol­kodási modellnek (Denkmodell) tartja, és e két alapformában nem dichoto­mies útelágazásokat, hanem különbözően strukturált rendezési elveket (Ordnungs- Verlag, Frankfurt/M., 1989. 9-43. Kandinszkij, Vaszilij: Rajzok a Punkt und Linie zu Fläche című könyvből, 1926. in: Werner Hofmann: Ars combinatoria. in:‘W. R: Anhaltspunkte. Studien zur Kunst und Kunsttheorie. Fischer, Frankfurt/M., 1989. 28. 42 Paul Klee: A vándorló nézőpont, etc., 1921. in: A Bauhaus. Válo­gatás a mozgalom dokumentumaiból. Szerk. Mezei Ottó. Gondolat, Budapest, 1975. 127. 43 Werner Hofmann: Ars combinatoria. in: W. H.: Anhaltspunkte. Fischer 32

Next