Muzsika, 1961 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1961-10-01 / 10. szám - GÁCH MARIANNE: Beszélgetés Borisz Hajkinnal
minden egyes hangot valakihez intézett, megkereste a maga hallgatóit... Ennek mindig rendkívüli volt a hatása ... — Emlékszem egyszer, amikor Gribojedov „Az ész bajjal jár" című vígjátékát rendezte, s a végén — hogy, hogy nem — az egyik szerepet maga alakította. S akkor kiderült, hogy egészen másképpen játszotta, mint ahogy a próbákon a figurát magyarázta és mutatta. Kitűnő színész is volt... A bemutató után ő maga állapította meg, hogy más az, amikor a rendező szemével látja a szerepet, s más amikor el is játssza a színpadon... Az operai próbákon nem győzte magyarázni nekünk, hogy a hang önmagában nem fejez ki semmit. Az értelmét kell megkeresnünk. A karmesternek az a feladata, hogy zenei rendező legyen. Megvetette a taktusütő dirigenseket, csak azokat becsülte, akik a zene szellemébe, a lényegbe hatoltak. A színpadon az énekes számára mindig olyan helyzetet teremtett, hogy az ének és a zene a legjobban érvényesüljön, ám nem tűrte, hogy az énekes a karmesterre nézzen. Ila valaki mégis erre vetemedett, akkor kigúnyolta: „Úgy látszik, ég a jobboldala" — mondta az illetőnek —, mert mindig arrafelé tekinget." Nekem meg azt magyarázta: „Ne követelje az énekestől, hogy a karmesteri pálcára meredjen, másféle és átfogóbb kapcsolatban legyen vele ..." — Sztanyiszlavszkij tanításait most is hasznosítom munkásságomban. Negyven év korkülönbség volt köztünk, mégis ő győzte jobban szusszal. Örökös megfeszített koncentrációban élt, a fáradtság ismeretlen fogalom volt számára... Emlékszem, amikor G. B. Shaw Moszkvába érkezett, rögtön telefonált, hogy találkozni akar vele. A Carmen előadására készültünk akkoriban és Sztanyiszlavszkij meghívta az egyik próbára. Ez abban az esztendőben volt, amikor Lindberg átrepülte az Óceánt. Mi Escamillo belépőjének jelenetét próbáltuk. Sztanyiszlavszkij azt magyarázta az énekesnek: „Képzelje magát Lindberg helyébe ... A sikeres Oceán-repülés után, most diadalmasan bevonul és mindenki ünnepli. . . A jelenetet többször is megismételtette, mert a diadalmámoros hangulatot még jobban fokozni akarta. Végül sikerült is, és Shaw történetesen abban a pillanatban lépett be a terembe; minden úgy hangzott, mintha őt ünnepeltük volna. Átölelték egymást. Shaw Sztanyiszlavszkijra mutatott: „Ő a legszebb ember a világon, én pedig a legcsúnyább majom vagyok ..." — magyarázta a zenészeknek. Sztanyiszlavszkij valóban szép szál férfi volt, még hetven éves korában is . .. De, hogy visszakanyarodjunk a jelenbe, megint csak a mai moszkvai zenei életre kerül a szó. Hajkin huszonöt éve a moszkvai Konzervatórium karnagyképző professzora. Többek között Kondrasin is az ő növendéke volt, meg a magyar Németh Gyula. De tanít az operai tanszakon is. Fiatal zeneszerzőkről érdeklődöm, fiatal tehetségekről. Hajkin néhány nevet említ: Denyiszov, Jakusenko, Petrov ... Most fejezik be tanulmányaikat, de máris ismerik egy-egy művüket a koncertteremből ... A beszélgetést Budapest dicséretével fejezi be. — A budapesti közönség reagálása igen megkopott és meghatott. Az operai zenekarral való együttműködés pedig igen nagy öröm volt számomra. Remélem, ez a találkozás, valamilyen formában megismétlődik majd . . . Gách Marianne oSztrapifiszaj aSzovjetunióba Látogat Igor Sztravinszkij, a pétervári születésű világhírű zeneszerző, Kara Karajev és T. Hrennyikov szovjet zeneszerzők meghívását elfogadta és kijelentette, hogy 1962. júliusában, 80. születésnapján ellátogat a Szovjetunióba. Sztravinszkij jövőre részt vesz a moszkvai és leningrádi zenei fesztiválokon. Érdekes felvétel a Los Angeles-i zenei fesztiválról. Igor Sztravinszkij találkozása a szovjet zeneművészet képviselőivel. A képen középen Sztravinszkij (keresztbetett karral), balra tőle Tijihon Hrennyikov, jobbra Kara Karajev (a „Manchester Guardian'' nyomán)