Muzsika, 1965 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1965-05-01 / 5. szám - FEJES GYÖRGY: Kúti Sándorról (1908-1944?)

nak is, de — a megmaradt szólamokból ítélve, a maga nemében, ettől függetlenül, rangos kompozíció lehetett. Kúti fennmaradt tíz-tizenkét kompozíciójá­nak legnagyobb része azonban kamarazene­mű. Közülük legértékesebb rokonszenves hang­vételű II. vonósnégyese, egy szellemes, friss mondandójú Szerenád vonóstrióra, és az a II. hegedű szólószonáta, melyet ceruzával vonalazott, gyűrött, kitépett füzetlapokra írva, már a munkaszolgálatból juttatott el felesé­gének nem sokkal halála előtt. E művek ha­tározott egyéniségről, nem mindennapi, érde­kes stiláris tájékozódásról, egy ki nem bonta­kozhatott, de jelentős tehetségű, művelt mu­zsikus keze munkájáról tanúskodnak. Külö­nösen a vonósnégyes és a szólóhegedű-szonáta tűnik ki rajzosan tiszta és logikus szólamve­zetésével, harmóniai ötleteivel és a kor „kis­mestereinek" műveiben eléggé szokatlan, ízes, egyéni invenciójával. Meglepő színfoltjai ezek a munkák századunk magyar zeneművészeté­nek, jelesül szocialista realista igényű muzsi­kánk kifejlődésében játszottak rejtett, de fon­tos szerepet. Kúti Sándor korai és tragikus halálával kétségtelenül jelentős ígéretet vesztett el a magyar zene. Életműve töredékességében is önálló, komoly érték, de, persze, még érté­kesebb lehetett volna az, amit megalkotnia már nem adatott meg. Zenéjének tisztaságá­hoz, etikai értékéhez azonban így is bízvást fordulhatunk ma is egy- s más tanulságért. Úgy érezzük, az elpusztulása óta lefolyt két évtized múltán illő, s érdemes újra felhívnunk Kútira a diszkrét, de őt megillető figyelmet. Fejes György Nyolcvan évvel ezelőtt, 1885. április 16-án született Weiner Leó

Next