Muzsika, 1965 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1965-05-01 / 5. szám - FEJES GYÖRGY: Kúti Sándorról (1908-1944?)
nak is, de — a megmaradt szólamokból ítélve, a maga nemében, ettől függetlenül, rangos kompozíció lehetett. Kúti fennmaradt tíz-tizenkét kompozíciójának legnagyobb része azonban kamarazenemű. Közülük legértékesebb rokonszenves hangvételű II. vonósnégyese, egy szellemes, friss mondandójú Szerenád vonóstrióra, és az a II. hegedű szólószonáta, melyet ceruzával vonalazott, gyűrött, kitépett füzetlapokra írva, már a munkaszolgálatból juttatott el feleségének nem sokkal halála előtt. E művek határozott egyéniségről, nem mindennapi, érdekes stiláris tájékozódásról, egy ki nem bontakozhatott, de jelentős tehetségű, művelt muzsikus keze munkájáról tanúskodnak. Különösen a vonósnégyes és a szólóhegedű-szonáta tűnik ki rajzosan tiszta és logikus szólamvezetésével, harmóniai ötleteivel és a kor „kismestereinek" műveiben eléggé szokatlan, ízes, egyéni invenciójával. Meglepő színfoltjai ezek a munkák századunk magyar zeneművészetének, jelesül szocialista realista igényű muzsikánk kifejlődésében játszottak rejtett, de fontos szerepet. Kúti Sándor korai és tragikus halálával kétségtelenül jelentős ígéretet vesztett el a magyar zene. Életműve töredékességében is önálló, komoly érték, de, persze, még értékesebb lehetett volna az, amit megalkotnia már nem adatott meg. Zenéjének tisztaságához, etikai értékéhez azonban így is bízvást fordulhatunk ma is egy- s más tanulságért. Úgy érezzük, az elpusztulása óta lefolyt két évtized múltán illő, s érdemes újra felhívnunk Kútira a diszkrét, de őt megillető figyelmet. Fejes György Nyolcvan évvel ezelőtt, 1885. április 16-án született Weiner Leó