Muzsika, 1968 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám - NÁDASI MARCELLA: A Finn Nemzeti Balett az Operában

MUZSIKA 1958 JANUÁR XI. É­V­F. 1. SZÁM A FINN NEMZETI BALETT AZ OPERÁBAN A második világháború előtti Finnországban a klasszikus balett nem volt nagyon népszerű. A sportrekordokért rajongó finnek ettől a mű­fajtól idegenkedtek. Azóta a helyzet megvál­otott. A nagy szovjet balerinák — köztük Janova és Pliszeckaja — vagy az angol Mar­got Fonteyn keltette fel az érdeklődést, és fellé­pésük a finn fővárosban nem maradt hatás nélkül az ottani balettkultúrára. Ahogy mostani vendégjátékuk is mutatta, a finn balett tanult, fejlődött és eredményeket ért el. Az a törekvésük, hogy mindenből, ha­gyományos és modernebb repertoárból valami ízelítőt adjanak — sikerült, és ezért változatos műsort láthattunk. A mitológiai témájú Pandorát inkább a ze­néje tette érdekessé. A modern finn kompozí­ció szerzője Leif Segerstam kiváló karmester, aki saját művét dirigálta. A koreográfia, ame­lyet Elsa Sylvestersson készített, kissé egyenet­len. A párostáncban helyenként nagyon szép pózokat fedezhettünk fel, de ezek — feloldás és átmenet nélkül — statikusok maradtak, és sokszor mesterkélten is hatottak. Az emberi gyarlóságok, pl. az „Irigység", a „Hazugság" vagy a „Kegyetlenség" — nem kaptak eléggé kifejező mozdulatábrázolást. Arja Nieminen és Seppo Koski igyekeztek életre kelteni Pandora és Epimetheus alakját, de személytelenek maradtak. Az első estén előadott másik táncjáték sem sokkal tartalmasabb. Banfield ,,A párviadal" c. balettjében Dimiter Parn­é koreográfus elég ötletes mozdulati megoldásokat formál, de ezek, sajnos, a nem megfelelő alakítás miatt sokat vesztettek hatásukból. Az együttes legnagyobb sikerét a Czerny ,,Etüdök"-ben (Kuidage Rissager zenekari fel­dolgozásra, llarald Lander koreográfiájával aratta. A táncvilágban az a vélemény, hogy Lander jeles dán koreográfusnak ez a legjobb műve. Mindenesetre mi is csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatunk róla. A nyitány után, egy kis balerina jelenik meg, és zenei aláfestés nélkül, egy „grand plié"-vel majd egy „reverance"-szal elkezdi magát a gyakorlatot. Ezután a balettiskola teljes fegyvertára következik: battement ten­du-k, rond de jambe-k, frappé-k, developpé-k. De ezt már a kar adja elő a rúdnál és a közé­pen, együtt és felváltva, kitűnően összeváloga­tott sorrendben és szellemesen feldolgozott for­mában. Majd jönnek a szólisták, a férfitánco­sok és a prímabalerina, s ugrásaik, forgásaik !

Next