Muzsika, 1968 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11. szám - KOLLÁR ENDRE: Egy zenei mozgalom jubileumáról

renc zenekarát Cser Gusztáv vezeti immár 15 év­óta. A zenekar körül kialakult baráti kör tagjai nemcsak a koncerteken, hanem évadonként két­három klubesten is találkoznak a zenekarral; ilyenkor elmondják véleményüket, kívánságaikat. S hadd tegyem hozzá, ez a zenekar rendszeres ka­maramuzsikálást is folytat és sok fiatal tagjából nevelt szólistát,­­ elsősorban a barokk mesterek concertóiban, versenyműveiben. Igen örvendetes, hogy rendszeresen együttműködik a szakszervezet központi és üzemi kórusaival, így jutottak el a Mozart Requiem, a Karfantázia, vagy a Munka himnusza sikeres előadásaiig! A Pénzintézetek Szimfonikus Zenekarának re­pertoárja is színvonalas: Verdi Requiemje, Beetho­ven, Brahms szimfóniái, versenyművei mellett Liszt, Bartók, Kodály, Weiner sem ritka szerző náluk. A zenekar idén nyáron az NDK-ban ven­dégszerepelt, természetesen magyar szerzők művei­vel. Weiner Leó „Magyar népi táncok" szvitje aratta talán a legnagyobb sikert és adott ösztön­zést Nagy József karmesternek újabb magyar mű­vek műsorra tűzéséhez. A Közalkalmazottak Szakszervezete Szimfonikus Zenekarát dr. Bogina Elemér irányítja; zenei éle­tünk legjelesebb szólistái — nem ritkán külföldiek is — gyakran lépnek fel a zenekarral akár a Fő­városi Tanács nagytermében, akár a nyári Pus­kin-kerti koncerteken. Ez a zenekar ma még főleg operaműsorokkal végzi zenei nevelő munkáját, de szép repertoárt épített ki a bécsi klasszikusok és a romantikus mesterek műveiből is. A Vasas Művészegyüttes Szimfonikus Zenekara egyik legszorgalmasabb látogatója a vasas üzemek­nek, művelődési házaknak, munkásszállásoknak. A zenekar műsoranyaga ma még nem túl széles, ki­váltképp bővítésre szorul magyar szerzők műveiből és a barokk zene gazdag irodalmából. Nagy elő­nye viszont, hogy a Somlai Ferenc (elődje hosszú ideig Kenessey Jenő volt) vezette zenekar gyakran működik együtt a kiváló képességű Vasas kórus­sal, amelyik Vass Lajos irányításával immár nem­zetközi sikerekkel is büszkélkedhet. A Vasutas Szakszervezet Zenekara néhány évi útkeresés után ma már megtalálta működési terü­letét és évről évre igényesebb produkciókkal lép a közönség elé a MÁV igazgatóságon rendezett kon­certsorozatban éppúgy, mint az üllői úti, Köny­ves Kálmán körúti építőipari munkásszóláson. Két évvel ezelőtt a zenekar még az operett, daljáték­muzsikánál és népszerű operaestek kísérésénél tar­tott. Varnari András karmester — némi biztatás­ra — Haydn, Mozart és több romantikus szerző művét vette elő,­­ sikerrel. Mindenesetre ered­mény a közönség elismerése mellett az is, hogy ma­guk a zenekari tagok igénylik már az új és újabb szimfonikus művek tanulását! A Pedagógus Szakszervezet Zenekara Párkai Ist­ván és Bíró Attila vezényletével muzsikál rendsze­resen, legtöbbször „hazai pályán", a pedagógusok Fáklya klubjában. A zenekar erőssége a régi mu­zsika, elsősorban Vivaldi, Purcell, Händel, Gluck világa. Nyilván hasznára válnék a zenekarnak, ha többször mozdulna ki otthonából és még intenzí­vebben kapcsolódnék be a munkások zenei neve­lésébe. A felsorolás végére maradt a Nyomdász-zene­kar. Ez a nagymúltú együttes sok hányattatás után még mindig nem lelte meg igazi működési irányát. Ennek okait most nem kutatom, de nyil­ván segíthet a zenekar irányításán maga a szak­szervezet, továbbá a zenekar új karmestere, Vár­komyi Sándor, aki jó koncepciójú, törekvő és igé­nyes muzsikus. Joggal várhatjuk, hogy a zenekar műhelymunkája, szólamok összeszoktatása még rendszeresebbé váljék és állandósuljon a zenekar tagsága is, hiszen a sok vándorlás itt is káros, akárcsak egy üzem termelő munkájában. Ez a rövid jellemzés természetesen csak vázla­tos képet villant fel a szakszervezeti zenekarokról, de úgy vélem, a sorokból feltétlenül érződik az az általános fejlődés, amely valamennyi együttesre jellemző. Egyik zenekar példája sarkallja a többit is, mert a nyolc zenekar mindegyike számontart­ja a másik munkáját és hasznosítja a „szomszéd­vár" tapasztalatait. Ám akad még egy-két fejlődést gátló probléma is. Szót ejtettünk egy bizonyos központi elvi, mű­sorpolitikai irányításról. Ez az irányítás sajnos éveken át csak nevében létezett, gyakorlatilag szü­netelt. A Fővárosi Művelődési Ház — amely a SZOT budapesti központja — zenei tanácsa és zenekari szakbizottsága az új évad megkezdése előtt már áttekintette a zenekarok most befejezett szabadtéri évadját és megtárgyalta a soron követ­kező évad felkészülési terveit. A bizottság felhívta a zenekarok figyelmét az 1968—69. évad fontos eseményére, a Tanácsköztársaság kikiáltása 50. év­fordulójának ünnepségére. A Tanácsköztársaság félszázados évfordulójának megünneplése a legmegtisztelőbb, igényesebb fel­adat az új évadban. Az évforduló időpontja meg­engedi, hogy a szakszervezeti zenekarok is felké­szüljenek tavaszi műsoraikra, és minden zenekar legalább egy új magyar művel, vagy orosz, szov­jet kompozícióval gazdagítsa repertoárját. Az ün­nepi műsorokban nyilván nagy szerep jut a kó­rusoknak is; a zenekarok és kórusok együttműkö­dése további fejlődés lehetőségét ígéri: új orato­rikus művek megtanulását, bemutatását. Kollár Endre TAKARÉKOSSÁGI INTÉZKEDÉS a Kölni Rádióban. A kulturális költségvetés csökkentése következtében a Kölni Rádió modern zenei osz­tálya beszünteti azoknak a zenekari műveknek a sugárzását, amelyek után minden adásnál fizeten­dő a zenekari anyag kölcsöndíja. Ez az intézkedés elsősorban az NSZK zeneszerzőit érinti súlyosan.

Next