Muzsika, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1970-08-01 / 8. szám - M. TÍMÁR ÁGNES: Lammermoori Lucia
igazán, ha az énekesek fölényesen győzik a szólamukban rejlő technikai nehézségeket, bravúros magasságokat, sztároknak illő koloratúrákat. A dramaturgiával kapcsolatban a következők érdemelnek említést: Donizetti zenéjében az egyetlen drámai értelemben következetesen kidolgozott jellem Lucia. Kétségtelen, hogy az ő tragédiája maga a mű, de nem mindegy, hogy ez a dráma milyen miliőben bontakozik ki. Számos olyan — jórészt szokványos — jelenet van az operában, amely zenei tartalmánál fogva nemigen segíti elő Lucia tragikus sorsának kibontakozását. Ezek a súly nélküli, gyakran triviális „zenés betétek" csak akkor hatnak a mű egészére vonatkoztatva drámai erővel, ha színpadilag kidolgozottak. Ezért merül fel nemcsak a stilisztákban, de a rendezőkben is az a sejtés, hogy Donizetti opera seriája „féllábbal" már a francia nagyopera világában él. Igaz ugyan, hogy a Lucia ősbemutatója a nápolyi San Carlo színház 1835. évi sikereseménye, s a zeneszerzőt ekkor még négy év választja el Párizstól. A szigorú műfaji kategorizálás mégis csődöt mondott, ahol egy korszak operavilágának számos alkotóeleme ötvöződik eggyé, és újul meg a zseniális művész alkotó fantáziájában, egyszeri megoldásként kibontakozó remekműben. Az Erkel Színház felújítása sok tekintetben sikerült, az említett problémák azonban itt sem nyertek végleges és kielégítő megoldást. Mindez elsősorban a rendezésre vonatkozik. Dr. Kenessey Ferenc szcenírozása szemmel láthatóan a zenéből indult ki, de eszközeiben nem tudott elég választékos és ökonomikus maradni; nem akart a konvencióktól végleg elszakadni. A színpadképen keresztül a nézőre magától értetődő szuggesztivitással hat a két ellentétes világ ok-okozati összefüggésben való direkt bemutatása (Lord Asthon agresszív Az egyik Asthon: Palócz László (Jánosi Ferenc felvétele) .