Muzsika, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1970-08-01 / 8. szám - M. TÍMÁR ÁGNES: Lammermoori Lucia

igazán, ha az énekesek fölényesen győzik a szólamukban rejlő technikai nehézségeket, bravúros magasságokat, sztároknak illő koloratúrákat. A dramaturgiával kapcsolatban a követ­kezők érdemelnek említést: Donizetti ze­néjében az egyetlen drámai értelemben kö­vetkezetesen kidolgozott jellem Lucia. Két­ségtelen, hogy az ő tragédiája maga a mű, de nem mindegy, hogy ez a dráma milyen miliőben bontakozik ki. Számos olyan — jórészt szokványos — jelenet van az ope­rában, amely zenei tartalmánál fogva nem­igen segíti elő Lucia tragikus sorsának ki­bontakozását. Ezek a súly nélküli, gyakran triviális „zenés betétek" csak akkor hat­nak a mű egészére vonatkoztatva drámai erővel, ha színpadilag kidolgozottak. Ezért merül fel nemcsak a stilisztákban, de a rendezőkben is az a sejtés, hogy Donizetti opera seriája „féllábbal" már a francia nagyopera világában él. Igaz ugyan, hogy a Lucia ősbemutatója a nápolyi San Carlo színház 1835. évi sikereseménye, s a zene­szerzőt ekkor még négy év választja el Pá­rizstól. A szigorú műfaji kategorizálás mégis csődöt mond­ott, ahol egy korszak operavilágának számos alkotóeleme ötvö­ződik eggyé, és újul meg a zseniális mű­vész alkotó­ fantáziájában, egyszeri megol­dásként kibontakozó remekműben. Az Erkel Színház felújítása sok tekintet­ben sikerült, az említett problémák azon­ban itt sem nyertek végleges és kielégítő megoldást. Mindez elsősorban a rendezésre vonatkozik. Dr. Kenessey Ferenc szceníro­zása szemmel láthatóan a zenéből indult ki, de eszközeiben nem tudott elég válasz­tékos és ökonomikus maradni; nem akart a konvencióktól végleg elszakadni. A szín­padképen keresztül a nézőre magától érte­tődő szuggesztivitással hat a két ellentétes világ ok-okozati összefüggésben való di­rekt bemutatása (Lord Asthon agresszív Az egyik Asthon: Palócz László (Jánosi Ferenc felvétele)­ ­.

Next