Muzsika, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám - KOMLÓS KATALIN: Barokk zene
rendű oka. A kompozíciók karaktere nem tud igazán kibontakozni — főként a nagyobb apparátusra írt zenékben — a kellő összehangoltság hiánya miatt (F. Cavalli: Laetatus sum. Magnificat — Raymond Leppard közreadásai). Ritmus- és tempókérdésekre vonatkozik ez elsősorban: nincs igazi profiljuk és életük a ritmusoknak; a kóruson és zenekaron egymást követően megszólaló azonos zenei anyag nem marad pontos tempóban és karakterben, ami az előadás egységét igencsak gyengíti. H. Schütz két kórusra és continuóra írt Deutsches Magnificatjából (SWV 494) a megszólaltatás drámaisága és hőfoka hiányzik; az osztott kórus és az orgona összhangja kielégítő. A felvétel legjobb produkciói egyben a legérdekesebb művekkel, későreneszánsz—korabarokk lengyel szerzők nálunk teljesen ismeretlen vokális kompozícióival ismertetik meg a hallgatót. Mikolaj Zielenski (kb. 1550—1615) offertóriuma a velencei polikorális stílus hatásának igen szép példája; a 17. század első két harmadában működött krakkói régens dori, Bartlomiej Pikiel két motettája (Magnum nomen Domini; Resonet in laudibus) bensőséges hangulatú, tökéletes mesterségbeli tudással megírt zene. Az előadás ezekben a darabokban az amatőrkórus-színvonal maximumát éri el. Nem valószínű azonban, hogy a művek tisztán a cappella megszólaltatást feltételeznek — különösen a félreismerhetetlen G. Gabrieli-vonásokat mutató Zielenski-offertórium kívánna legalábbis orgonakíséretet. A lemezborító kísérőszövege nem túl rokonszenves módon kizárólag az ELTE-kórus múltját és sikereit méltatja, pedig a felvétel műsora — éppen ritkaságai miatt! — feltétlenül megérdemelte, sőt szükségessé tette volna a művek egyenkénti ismertetését. VIVALDI: L'OLIMPIADE — melodráma 3 felvonásban Kováts Kolos (Klüszthenisz); Takács Klára (Arisztea); Zempléni Mária (Argené); Miller Lajos (Lüszidasz); Horváth József (Megaklész); Káplán György (Aminthasz); Gáti István (Alkandrosz) Budapesti Madrigálkórus, Magyar Állami Hangversenyzenekar; vezényel Szekeres Ferenc Hungaroton, SLPX 11901—03 Vivaldi születésének 300. évfordulójára készült a hanglemezen első ízben megszólaló háromfelvonásos melodráma, az Olimpiádé teljes felvétele. A 18. század eleji velencei opera tipikus példája Metastasio dramma per musicáját zenésíti meg 28 zárt számban, és a szokásos recitativo-ária sorozatot minden felvonásban egy-egy kórustabló, összefüggő operajelenet színesíti. Ezekben a zenekar—kórus—tánc együttesekben ismerhetjük fel leginkább a Vivaldi-zene egyéni karakterét, eleven ragyogását és drámaiságát: az I. felvonás pasztorális zsánerképe rusztikus táncritmusaival, A négy évszak Tavasz-idézetével a partitúra legüdítőbb részlete. A kevésbé mozgalmas szakaszok, és főleg a végtelen hosszú recitativók egyhangúságát az előadás sem tudja áthidalni, bár utóbbiak tempósabb pergetése, drámaibb interpretálása sokkal dinamikusabbá tehette volna a mű folyamatát. Az énekesszólisták hozzávetőleg egyenletes produkciójából kiemelkedik Kováts Kolos bravúros légzéstechnikával megoldott, érzelmi tartalomban is megkülönböztetetten gazdag Klüszthenisz-szólama; feltűnő viszont Miller Lajos (Lüszidasz) járatlansága a barokk koloratúrák világában. A közreműködő Budapesti Madrigálkórust és a Magyar Állami Hangversenyzenekart Szekeres Ferenc vezényli, a continuo szólamát P. Szabó Anikó (csembaló) és Bartha Zsolt (gordonka) látja el. Igen színvonalas és tartalmas Grabócz Márta műismertetése, ami a librettót több nyelven közlő kísérőfüzetben kapott helyet. A Vivaldi-mű drámai-zenei elemzésén túl átfogóan szól a műfajról, Metastasio szövegkönyveiről, és kitűnő körképet rajzol a korabeli velencei operastílusról. Komlós Katalin