Muzsika, 1980 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám - BREUER JÁNOS: Lehet egy kérdéssel kevesebb? - avagy zenei vetélkedők a tévében
Lehet egy kérdéssel kevesebb? — AVAGY ZENEI VETÉLKEDŐK A TÉVÉBEN Persze csak tréfás kedvemben kölcsönzöm a népszerű tévéműsor címét, hiszen nem egy, hanem több tucatnyi kérdéssel volt túlterhelt az ismét megreformált Zenei Klub bemutatkozó adása (január 24-én). Három jobb sorsra érdemes csapat (illetve — nehogy még kiszerkeszszenek! — inkább csak kettő) vergődött megoldhatatlan vagy megoldásra nem érdemes enigmák felfejtése közben; öt-öt versenyző Budapestről és Pécsről, s egy harmadik csoport — a szegedi — kibicszerepkörben vadászhatott egynémely pontokra. A versenyző szemével az ilyen műsor értelme: a győzelem — ne áltassuk magunkat Coubertin nemes idealizmusával, miszerint a részvétel a fontos, a néző szemével: a dolog egyetlen értelme, hogy mennél többet tudjon meg a műsor tárgyáról, esetünkben Liszt Ferencről, kivált művészetének jelentőségéről, a zsűri szemével ... — nos, ehhez nehéz hozzászólni, hisz szerepe ezúttal nem volt kitalálva. Illetve: Szokolay Sándor a zsűriben is keresett fontos tennivalót, a pontok végső elszámolásakor megakadályozta hibás eredmény könyvelését. De már például Kovács Sándor alig jutott szóhoz, hallgatott Mátrai-Betegh Béla is, aki pedig ilyen zenei vetélkedőkön — a Rádióban, hajdanán — mindig fontos küldetést teljesített azzal, hogy az adott témát szélesebb kulturális—történelmi körképbe helyezte. Egyébként, a Liszt-vetélkedőre gondolva, nem is tudom, hogy a hallgatag vagy a beszédes zsűritagra emlékszem-e szívesebben. A három szemszög — ha tetszik: optika — persze egyesíthető, másképp a vállalkozásnak értelme sincs. Mert ha a versenyző nem azzal a jó érzéssel vesz részt a játékban, hogy a műalkotásról elmondott valamit a közönségnek, valamit, ami nem fejbentartás helyett lexikonból viszszakeresendő adat, ami nem blődli, a néző is megkapja a jussát, és a zsűri is funkcionálissá válik. Valójában mit tud meg Liszt zseniális művészetéről, akit arról informálnak, hogy nem 1822-ben játszott a gyermek először Pesten, hanem 1823-ban; e koncert színhelye pedig igenis a Hét választófejedelemhez címzett fogadó volt és nem más. Mit tud meg Liszt zenei forradalmáról, aki hat kresz-tábla közül ki tudja választani azt a hármat, amely az Orfeusz című szimfonikus költeménnyel (megfordulni tilos). A Szent Ferenc a hullámokon című zongoradarabbal (gyalogos átkelés) és a Loreley című dallal (egyéb veszély) több mint laza kapcsolatba hozható. Vajon nem formalizmus-e annak megkövetelése, hogy zeneszerető ember, aki nem karmester vagy zenekari tag, felismerte a Les préludes egyik részletét az összefüggéseiből kiragadott, vegytiszta pőreségében egyébként soha nem hallható semleges hegedűszólam alapján. (Ezért egyébként 32 pont járt volna, s a nyerhető pontok száma az instrumentárium bővítésének arányában feleződött. A csapatok nulla pontot „nyertek" ezen a játékrészen. Magam — bevallom őszintén — két pontra voltam hitelesítve, pedig abban a hitben éltem eddig, hogy ismerem a művet.) A csapatok, igaz, felismerték a lefedett klaviatúrán, abszolút „fekete zongorán" imitált Liszt-szemelvényeket — de érdemes felismerni a néma zenét? A feladatok túllicitálhatatlan csúcsa azonban az a trükk volt, amelyről az ATV Újság így írt: „Az adás során a budapesti, a pécsi és a szegedi tévénézők is részt vehetnek a játékban — segíthetik városuk csapatát!" A műsor elején Liszt Magyar történelmi arcképek ciklusából hangzott el részlet, ehhez illusztrációul ama személyiségek portréja tűnt fel a képernyőn, akikről a szerző sorozata egyes darabjait elnevezte. A Kedves Nézőknek a személyeket fel kellett (volna) ismerni, a három városban az illetőkről elnevezett utcákon, tereken parkoló Magyar Televízió feliratú géperejű járműveket megkeresni, a járművekben elhelyezett hangszalagdarabkákat a verseny színhelyére eljuttatni. A versenyzőknek az lett volna a dolga, hogy a hangszalagdarabkákat helyes sorrendbe ragasszák — partitúra, kottaolvasási ismeret nélkül, hallás után —, hogy felcsendüljönLiszt Mazeppájának egyik részlete. Tartalmi igényű feladatot egy ízben kaptak a versenyzők. Liszt Ferenc és a szülőföld kapcsolatát kellett volna kifejteniök négy teljes percben, fölöttébb csalafinta időbeosztással. A csapatok ugyanis stafétában beszélhettek, felváltva egyegy percet, gondolkodási idő nélkül, rá-