Muzsika, 1981 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám - KOVÁCS SÁNDOR: Korunk zenéje '80. 2.
Kovács Sándor: KORUNK ZENÉJE '80 -21 Az Új Zenei Stúdió nagy érdeklődéssel kísért kistermi hangversenyének ismertetésével szakadt félbe a Korunk Zenéjéről szóló beszámoló , s kistermi rendezvénynél kezdődhet a második rész is, méghozzá ugyancsak a fiatalabb zeneszerző-generáció kistermi koncertjénél. Az október 4-i délutánon a Fiatal Zeneszerzők Csoportjának tagjai kaptak fórumot. A közönség érdeklődésére ezúttal sem lehetett panasz. Alapjában véve a színvonalra sem — bár ami ezt illeti, ez a koncert alatta maradt az Új Zenei Stúdióénak. Valamivel halványabbnak tűntek például azoknak a szerzőknek darabjai is, kik, bár a „FöZöCSÖ" tagjai, szellemi rokonságot vállalnak az Új Zenei Stúdióval, s a Stúdió koncertjén is bemutatkoztak. DURAY BARNABÁS Duette á la mémoire de Richard: Coeur de Lion című kompozíciója, melyet ezúttal Szeverényi Ilona és Vékony Ildikó jóvoltából két cimbalmon hallottunk (a darab zongorákon is előadható), például kevésbé vonta magára a figyelmet, mint az előző este elhangzott poétikus szépségű Rondino. Igaz, egy darabnyi valódi zene ez a duett is, végtelenül tiszta muzsika, mint minden Dukaymű — de túl sokat áldoz fel a nyelvi egység érdekében, s így nem keríti hatalmába a hallgatót. SERES ZSOLT két cimbalomra és brácsára írt kepéje az egységes zenei szervezetet változatosabb anyagból hozza létre; kár, hogy előadása ezúttal kevésbé sikerült. Csak utólag, magnószalagról hallhattam (két esemény sajnálatos ütközése miatt) a műsor zárószámaként bemutatott CSAPÓ-alkotást, a Ne halld meg, Eduárdot, pontosabban: az ezen a címen írt második darabot. Ha választanom kellene a két verzió közül, erre szavaznék: teljesebb, gazdagabb, mint az első, majdnem (de talán mégsem egészen) olyan teljes alkotás, mint a Kézfogás lövés után. A koncert első felében elhangzott darabok közül érett, minden szempontból perfekt alkotásnak csak ORBÁN GYÖRGY József Attila-versekre készült öt kánonja tűnt. A szöveg iránti nem mindennapi érzékről, a mesterség fölényes ismeretéről tanúskodik ez a költői kompozíció, mely úgy válik hatásossá, a versek engedelmes szolgálójává, hogy sehol sem enged a formaépítés szigorából. Úgy tűnt, a Miskolci új Zenei Műhely (Selmeczi György vezette) együtteséhez is Orbán műve állt legközelebb — ennek előadásával csillogtatták legjobban erényeiket (a kedvező összképhez persze hozzájárult Bruckner Adrienne kitűnő énekprodukciója is). A koncert nyitószámát, VAJDA JÁNOS Holland anzix című kompozícióját viszont még kissé beárnyékolták az elfogódottságból eredő előadói bizonytalanságok. Maga a darab egyszerre szerzett örömet és csalódást. Örömet azért, mert a három hangszercsoport három szólamrétegéből épített kompozíció új zeneszerzői új lehetőségét villantotta fel, de — s ezért a csalódás — inkább csak felvillantotta, s a szép kezdet ígéretét nem valósította meg maradéktalanul. A szándék maradéktalan megvalósításáról HOLLÓS MÁTÉ esetében sem beszélhetünk. Ráadásul a Kettéátkozottak még különösebb előrelépésről sem tanúskodott, legfeljebb azt a bátorságot respektálhattuk, hogy a fiatal komponista mert a leghálátlanabb feladatok egyikére, ritmikus balettzene komponálására vállalkozni. A kísérlet kissé eklektikusra sikerült, a formában gyakran érezhettünk lazaságokat — ezekre pedig a „program" sem adhat felmentést. Néhány naivabb, lejáratottabb „ábrázoló" elem (például újrakezdést szimbolizáló üres-húros hangok) pedig semmilyen színpadi zenének nem válik ma javára. Természetes, hogy a zsúfolt programnapok hatására a hallgató figyelme lankad, s bizonyára ennek is része van abban, hogy az október 4-i második hang-