Muzsika, 1984 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám - Kitüntetések, díjak; Jubilánsok; Versenygyőzelem

GRATULÁLUNK Kitüntetések, díjak BARTHA DÉNEST 75. születésnapja alkalmából a Ma­gyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki. A Művészeti Alap 1983. évi díját kiemelkedő életmű­véért RAICS ISTVÁN kapta. A Péterfi István emlékére alapított plakett új tulajdono­sai: LÓZSY JÁNOS MOLNÁR JENŐ ANTAL dr. VAJKAI AURÉL dr. VIKÁR SÁNDOR KATHARINA WAUER, az NDK Rádiójának munkatár­sa a magyar zenekultúrát ismertető és népszerűsítő műso­raiért a Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült. Jubilánsok A szezon kezdete óta a Magyar Állami Operaház, illetve a Debreceni Csokonai Színház társulatának tagjai közül művészi pályafutásának negyedszázados évfordulójához ér­kezett. BENDE ZSOLT DÉRY GABRIELLA LUKÁCS ERVIN MARSAY MAGDA SZELLŐ LAJOS Versenygyőzelem A Párizsi Nemzetközi Csembalóversenyen SPÁNYI MIKLÓS a continuo-kategóriában második helyezést ért el (diplomát kapott). Hírek, visszhang DÉNES ZSUZSANNA, a Magyar Állami Operaház fiatal szopránénekesnője elnyerte a nagyhírű Toulouse-i nemzetközi énekverseny különdíját, amellyel a francia zeneszerzők szövetsége kifejezésre kívánta juttatni elismerését a művésznő ki­magasló teljesítménye iránt a verseny operai kategóriájában. A magyar művésznő a verseny első pillanataitól kezdve elnyer­te a közönség feltétlen rokonszenvét és a vitathatatlanul rendkívül erős mezőny egyik biztos győztesének látszott. A díj­kiosztó gálaest azonban más eredményt hozott: a hozzáértés tekintetében támadhatatlan szaktekintélyekből álló zsűri az első díjat az amerikai Teresa Ringholznak ítélte, s Dénes Zsuzsannának meg kellett elégednie a némiképpen vigasznak számító különdíjjal. A díszhangverseny közönsége tombolva vitatta a zsűri döntését, s mitagadás, a művésznő sem fogadta sztoikus nyugalommal a számára rendkívüli csalódást okozó eredményhirdetést... A francia lapok másnapi beszámolói — egyikük például ,,Teresa cont­re Zsuzsanna" címmel jelent meg — tovább folytatták a polémiát. A legtárgyilagosabban talán Charles Mouly taglalta a történteket a La Depeche hasábjain­ ,,igaz, hogy Dénes Zsuzsanna Aida áriájának rendkívül érzékeny, csodálatosan megformált, szinte átszellemült előadásával joggal nyerte meg a szíveket és a lelkeket. Igaz az is, hogy a gálaest közönségét ismét elbűvölte Aida figurájával. S igaza van Gabriel Bacquier-nak, aki felhívta valamennyiünk figyelmét a művésznő különleges adottságaira, vitán felül álló tehetségére. De az is igaz, hogy a verseny fordulóinak kü­lönböző feladatai közül Dénes Zsuzsanna egyet sem volt képes az Aida-ária rendkívüli színvonalán megoldani. Mégis úgy érzem, többet érdemelt volna, teljesítménye előkelőbb helyezést indokolt, mint az egyébként igen értékes és tiszteletre méltó különdíj. Ez a diploma a jelen körülmények között azonban aligha értékelhető többnek, mint tisztes kárpótlásnak az elszendvedett csalódásért." A nagy tradíciójú weimari Operaház 1983. október 25-én SZOKOLAY SÁNDOR Sámson című művének első külföldi bemutatójára vállalkozott. Rendezője Erhard Warneke — az opera igazgatója — mozgalmas, élő színházat csinált; a cím­szerepet éneklő Volker Schanke, és a Delilát alakító bolgár Galina Pandova szenvedélyes, lélektanilag gazdagon motivált színészi—zenei teljesítményt nyújtott — helyenként a fordítás­ adta nehézségekkel birkózva. Jochen Wehner, a Lipcsei Rádió karmestere vendégként vezette az előadást, biztos kézzel, nagy stílusismerettel. A magas színvonalú produkciót (a színpadkép a tehetséges Dieter Lange munkája), a szólisták és a kórus remek közreműködését­­ és nem utolsósor­ban a jelenlevő szerzőt — a közönség lelkesen ünnepelte.

Next