Muzsika, 1987 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
BÚCSÚZUNK Lukács Miklós karmester; 1905. február 4-én született Gyulán. Tanulmányait Julius Prüvernél, Artur Schnabelnél és Paul Hindemithnél végezte Németországban. Itt indult karmesteri pályafutása is: 13 éven keresztül különböző német zenés színházak dirigense volt. 1943-ban lett a Magyar Állami Operaház karmestere; ugyanitt 1946-tól 1950-ig a főtitkári, 1944-ben, majd 1966-tól 1978-ig az igazgatói tisztséget is betöltötte. Operaelőadásokat és hangversenyeket egyaránt vezényelt; Wagner és Verdi operáinak, Brahms, Beethoven, Bartók és Kodály alkotásainak hivatott tolmácsolója volt. Érdemes és Kiváló Művész címet viselt, Kossuth-díjjal tüntették ki és 80. születésnapján a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét nyújtották át neki. Életének 82. évében, 1986. november 1-én hunyt el. Barna István Zenetörténész, zenekritikus. Veress Sándor és Szervánszky Endre tanítványaként 1948-ban fejezte be tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán. 1946—1949 között a Zenei Szemle társszerkesztője volt, majd 1950-től 1957-ig a győri Zeneművészeti Szakközépiskolában zeneelméletet tanított. 1962-ben lett a Zeneműkiadó munkatársa, ahol számos zenei tárgyú könyv (közöttük az Örök muzsika című antológia) szerkesztését és fordítását készítette el. Több ismeretterjesztő és zenetudományi témájú cikket, tanulmányt és könyvet publikált, s emellett rendszeresen írt koncert-, könyv- és hanglemezkritikákat hazai és külföldi folyóiratok számára. 1986. november 12-én, 66 éves korában hunyt el. Merényi György Zenepedagógus, karvezető; 1932. január 4-én született Kaposvárott. Diplomáját 1956-ban szerezte meg a Zeneakadémián Vásárhelyi Zoltánnál, 1964-től a kaposvári zeneiskola igazgatója és a Kaposvári Szimfonikusok karmestere volt. Jelentős szerepet vállalt a megyei zeneiskolai hálózat kiépítésében, s ő kezdeményezte, illetve tette rendszeressé a zeneiskolai tanárok országos kamarazenei találkozóját. Sokoldalú zenepedagógiai művészeti és közéleti tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el; tragikusan korán, 54 éves korában hunyt el, 1986. október 20-án. Barabás Éva Munkatársunk volt, hosszú éveken keresztül dolgozott velünk mint szerkesztőségi titkár. Hozzánk tartozott, részt vett gondjainkban és örült sikereinknek. Szerettük és becsültük; ragyogó intellektusával, félelmetes rendszeretetével és hihetetlen munkatempójával ő volt a szerkesztőség élő lelkiismerete. Baráti kapcsolatunk azután is megmaradt, hogy betegsége miatt megvált tőlünk. A búcsú most vált véglegessé, fájdalmasan korán távozott, 2 56 éves korában. Családtagunkat gyászoljuk elvesztésével.