Muzsika, 1989 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám - VARGA BÁLINT ANDRÁS: Hullámhegyek és hullámvölgyek - Székely Endre pályaképe
SZÉKELY ENDRE PÁLYAKÉPE erőfeszítései, felkapta a történelem forgószele, hogy egy új kapaszkodó legalsó pontján tegye le. A hullámhegyeknek és -völgyeknek krónikája tehát az a beszélgetés, amelyet novemberben folytattunk. Tevékenységének színtere most már az íróasztal, küzdelmeit a hangokkal folytatja, csúcspontjai a befejezett művek, újrakezdései az alkotó folyamat szerves részét képezik. Nem lehet sikeres az az életút, amely mindössze egyetlen csúcsra tekinthet vissza. Ki hogyan fejlődik, ki mibe veti bele magát, ki mi iránt érdeklődik - aszerint formálódnak életútjának hullámhegyei és -völgyei. - Melyik volt életemnek az a korszaka, amikor szent meggyőződéssel, teljes odaadással, mindenféle csalódástól mentesen dolgoztamegy szép, új világért? A Zeneakadémia elvégzését követő évek voltak ezek, egészen addig, míg ki nem vittek Ukrajnába. Lelkes tömegdalokat írtam, amelyeket ezrek énekeltek, munkáskórusokat vezettem -boldog voltam. - 1937-38-ban vajon mi táplálhatta Önben egy eljövendő szép, új világ reményét? - A kommunizmus eszméje. Mire felvételt nyertem a Zeneakadémiára, már aktív részvevője voltam a baloldali diákmozgalomnak. Elmondom röviden a történetét. A lelkesedés képessége gyermekkoromtól fogva megvan bennem. Tizenkét-tizenhárom évesen a zsidó vallás ragadott magával. Lelkiismeretesen, rendkívüli odaadással készültem az avatásra. Minden reggel felraktam az imaszíjakat, és még iskolába menet előtt elmondtam a kötelező imákat. A Barcsay gimnázium rajztanára a képzőművészet felé terelgette érdeklődésemet, de engem jobban vonzott a zene. Tizenhárom éves lehettem, amikor komponálni kezdtem: ekkorra már Mozart- és Haydn-szonátákat, meg könnyebb Beethoven-szonátákat zongoráztam. Lelkesen részt vettem az iskolai önképzőkörben, dirigáltam a diákokból álló zenekart, zongoráztam az ünnepélyeken és még komponistaként is szerepeltem. Magyartanárom kérésére például, miközben diáktársaim a Prométheuszt próbálták, én zongorán rögtönöztem, s ebből azután kialakult egy kísérőzene. Az érettségi idején történhetett, hogy udvarolni kezdtem a házunkban lakó három fiatal lány közül a legkisebbnek. A középső testvérnek ketten is csapták a szelet: Antal János (Antal István zongoraművész bátyja) és Horváth Márton. Egy szép napon sétálni indultunk Évával, s ő egyszer csak így szólt hozzám: most elmegyünk Angyalföldre, van ott valami dolgom. Segíts nekem. Az lesz a feladatod, hogy őrködj és fütyülj, ha jön valaki. Kiderült, hogy sztrájkfelhívásokat írt krétával a gyárak falára, és nekem roppant imponált, hogy egy fiatal lány ilyen veszélyes munkára vállalkozik. Mint említettem, egy házban laktunk, s látogatásaim során nemegyszer ott találtam Antal János meg Horváth Márton mellett a németországi tanulmányútjáról épp hogy hazatért Antal Istvánt is. Gyönyörködtünk zongorajátékában, és egy-egy eljátszott darab után Antal János és Horváth Márton érdekes beszélgetéseit hallgattuk. Felébredt érdeklődésem a politika, a munkásmozgalom, a kommunisták iránt. Huszonegy évesen bekerültem a Zeneakadémiára, Siklós Albert mindjárt a második osztályba vett fel. Hamarosan felkeresett két fiatalember: Schiller Ferenc és Kolin György, s meghívtak, csatlakoztam a magyar izraelita ifjúsági szervezethez (MIEFHOE), amelynek baloldali szárnyát Ságvári Endre vezette. Nem telt bele két hónap, és már én voltam a diákszervezet művészi szakosztályának titkára. Szervezkedésünk fokozatosan illegális tevékenységgé is vált: megalakult az a pártsejt, amelyikben Ságvári Endrével és négy másik barátommal együtt hatan a Kommunista Párt tagjai lettünk. Harci feladatokat teljesítettünk, a diákegyesületben szemináriumon tanultuk a marxizmust. Az illegálisan terjesztett kommunista sajtóból értesültünk az első sztálinista perekről, köztük a Radek elleni vádakról. Az időközben Párizst megjárt Antal János próbálta megmagyarázni nekünk, jobban mondva elfogadtatni velünk mindazt, ami a Szovjetunióban végbement. S mi hittünk neki, a vallásos ember vak hitével hittünk. Antal Jánost már Párizsban megfigyelés alatt tartották a Horthy-rezsim detektívjei, hazaérkezése után még fokozottabban ellenőrizték minden mozdulatát, kapcsolatait. Amikor azután elérkezettnek látták az időt, mindenkit összefogdostak, aki vele kapcsolatban állt, így kerültem először a rendőrségre. 1936-ot írtunk. Amikor Ságvárival meg a többiekkel kiléptünk a diákegyesületből, mert forró lett körülöttünk a helyzet: a rendőrség felfigyelt tevékenységünkre. A Szociáldemokrata Párt ifjúsági csoportjainak tagjai lettünk, ki-ki lakhelye szerint. Én a VII. kerülethez tartoztam, és számomra óriási élményt jelentett, hogy előadásokat tarthattam vagy százhúsz ifjúmunkásnak, akikkel ott összeismerkedtem. Hihetetlen tudásvággyal itták a szavaimat, és én úgy éreztem, megtaláltam a hivatásomat. Népdalokat és munkásdalokat tanítottam nekik, előadást tartottam Bartók és Kodály népzenegyűjtéséről, és sok érdekes előadást hallottam körükben. Előfordult, hogy Veres Péter jött el közénk, hogy előadást tartson. Amikor Ságvári Endre lett az SZDP Országos Ifjúsági Bizottságának a titkára, felfigyelt tevékenységemre és megbízott, hogy a párt keretei között ifjúmunkás kórust alapítsak Pesterzsébeten. Jártam az ifjúmunkás szervezeteket Újpesten, Rákospalotán, Kőbányán, előadásokat tartottam a népzenéről, s közben sok érdekes és értékes fiatalemberrel ismerkedhettem meg. Közéjük tartozott Fock Jenő is. - Egyszerre tehát két pártnak is tagjai voltak? - Természetesen, hiszen a Kommunista Párt illegálisan működött. Előfordultak összeütközések, előfordult, hogy kizártak kommunistákat az SZDP-ből, de a szociáldemokrata vezetők között akadtak olyanok, mint Mónus Illés vagy Szakasits Árpád.