Muzsika, 1997 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám - FEUER MÁRIA: Kis magyar sikersztori - A zeneszerzők közgyűlése után

3 A ZENESZERZŐK KÖZGYŰLÉSE UTÁN Kis MAGYAR SIKERSZTORI A Magyar Zeneszerzők Egyesülete november 16-i közgyűlése az eddigi elnök és elnökség mandátumának lejártával új tisztségviselőket vá­lasztott. Jeney Zoltán elnöki helyét Hollós Máté foglalta el; az új el­nökségbe Decsényi János, Fábri Péter, Kocsák Tibor, Madarász Iván, Malek Miklós, Petrovics Emil, Sári József, Soós András, Sugár Miklós és Vidovszky László került. Mivel az elmúlt periódus jelentős eredményeket hozott az Egyesület életében, ám a leköszönő elnökkel nem készült interjú a Muzsikában, őt most visszatekintésre kértük meg, utódját pedig terveiről kérdeztük. JENEY ZOLTÁN: A KULTÚRA FENYEGETETT HELYZETBE KERÜLT - Önt 1994 januárjában választotta meg elnökének a Zeneszerzők Egyesületének közgyűlése. Milyen eredményeket sikerült elérni ebben a periódusban? - Három területről szeretnék beszélni. Először arról, hogy meglehető­sen kiélezett helyzetben kerültem az Egyesület élére, ezért sikerként könyvelem el, hogy megszűnt a zenei életre, kivált a zeneszerzőkre korábban jellemző szembenállás és nyilvános acsarkodás. Ez akkor is jelentős eredmény, ha a korábban kilépett tagok mindegyikét nem is lehetett visszacsábítani. Természetesnek találom, hogy bizonyos kér­désekben nem értünk egyet, korábban sem ezt találtam aggasztónak, hanem azt a stílust, ahogyan egyesek nézetkülönbségeiket képvisel­ték. Az indulatok elcsitulásához bizonyára a politikai környezet vál­tozása is hozzájárult, de feltehetőleg jótékonyan hatott mindenkire az is, hogy bizonyos nagyon kiélezett helyzetekben nem személyesked­tünk, hanem kizárólag tárgyilagosságra törekedtünk. Abban remény­kedem, hogy a viszály már akkor sem fog kiújulni, ha netán más mi­liőben kell élnünk. Bozay Attila korábbi, találó megállapítása szerint már nemcsak az akol melege tartja össze a zeneszerzőket, hanem a közös fenyegetettség is. Kétségtelen, hogy a kultúra fenyegetett hely­zetbe került, s abszolút pozitívumnak tartom, hogy azok az emberek, akik sok tekintetben nem értenek egyet egymással, a közös ügyek ér­dekében, elveik fenntartásával is megpróbálnak közösen cselekedni.­­ Valahogy úgy, mint az ellenzéki kerekasztal idején, amikor a közös célok elfedték az ideológiai-eszmei ellentéteket.­­ Pontosan. Ettől természetesen sem az egyik, sem a másik csoport nem fog másként gondolkozni például a Zeneműkiadó privatizációjá­ról, mint amikor ádáz vitákat folytattak, de szerencsére ma már ettől függetlenül tudnak beszélni egymással. És ez a második terület, ami­ről szólni szeretnék. Amikor eladták a kiadót, az akkori AVÜ, sze­mély szerint Csépi Lajos nekünk ígérte a privatizációs bevétel egy ré­szét. Ez hosszú és közismert történet, nem akarok most belebonyo­lódni, de számomra nagyon fontos volt, hogy ez az ígéret valóra is váljék. Én ugyanis látva a privatizáció elkerülhetetlenségét, az elsők között, már 1991-ben szorgalmaztam egy olyan alapítvány létrehozá­sát, amely még időben átvállalhatja a privatizációból adódó feladatok nagy részét. Hogy akkor süket fülekre találtunk, nem töltött el jó ér­zéssel, de az sem, hogy 1994-ben még az ÁPV új vezetése tagadta le azt a pénzt, amelyet az előző nagy kínok közepette megígért. Végül Suchman Tamással megbeszélve sikerült elérni, hogy az ÁPV újra megvizsgálta az ügyet, és kisebb-nagyobb bürokratikus megállások­kal módot talált a pénz átadására, a Művelődési Minisztérium pedig az összeg fogadására. A privatizációból származó juttatás ugyanis csak közalapítványnak adható, ám a hatályos jogszabályok nem te­szik lehetővé, hogy a Minisztérium létrehozzon egy közalapítványt. Addig is azonban, míg erre mód lesz, átmeneti megoldásként Magyar Bálint javasolta, hogy az ÁPV Rt. a közalapítványként működő Ma­gyar Alkotóművészeti Alapítványhoz utalhassa át a nekünk megígért összeget. Ez persze még nem végleges megoldás, de már ebben az átmeneti állapotban is elkezdheti működését az Alapítvány, hiszen a kurátorok személyében már három éve megegyeztünk. Éppen a köz­gyűlésünkön jelentette be a Minisztériumot képviselő Matina János, hogy az ÁPV Rt, a Művészeti Alap és a Minisztérium egyeztetése meg­történt. Azzal a jó érzéssel tudtam tehát felállni, hogy a kuratórium majdnem azonnal munkához láthat. Utódomnak persze jócskán lesz még szervezési feladata, de úgy érzem, a kérdés végre rendeződött. - Ez a pénz csak a zeneszerzőket illeti meg? - Igen, kizárólag kortárs zenei kotta és hanglemez kiadására fordítható. - Mekkora összegről van szó? S mit terveznek: hozzányúlnak a tőké­hez, vagy csak a kamatait használják fel? - E téren lesznek még viták. Bár már az is jelentős eredmény, hogy az annak idején 75 milliós ígéret, amely közben valahogy leolvadt 50 millióra, visszaállt az eredeti összegre. Viszont a Suchman Tamással történt megbeszélés után az is szóba került, hogy ezt kiegészítik a Hungaroton privatizációjából fennmaradt összeggel, meg azzal, ami egyéb zenei intézmények eladásából befolyik. Erről most mintha nem esne szó. Erre a pénzre pedig már csak az elmúlt három évben kiesett kamatok miatt is nagy szükség van. Ez ügyben tehát szükség lesz arra, hogy Magyar Bálint egyeztessen Csiha Judit miniszter asz­szonnyal. Ez a történet egyébként egyike a szokásos magyar siker­sztoriknak. Három év alatt, hosszú küzdelmekkel jutottunk el valami­nek a küszöbére, holott a küszöböt akár egy félév alatt át is léphet­tük volna azt. A továbbiakban bizonyára hasznára lesz az Egyesület­nek, hogy új elnöke, Hollós Máté a Hungaroton privatizációja kap­csán nem mozog ingoványos talajon, jól tájékozott, ismeri a partnere­ket, a Hungaroton Classic igazgatójaként meg maga is érintett a pénz felhasználásában. - Melyik a harmadik terület? - A Musica Danubiana létrehozása. Az ISCM elnökségi tagjaként, majd alelnökeként tapasztaltam, hogy ez a nagyra nőtt szervezet már nem tud elég alkalmat teremteni a zeneszerzők bemutatására, hiszen egy-egy ország zenéjére két-három évenként kerülhet sor. Ezért fel­merült az ötlet: kellene valamit tenni a szétesett régióbeli együttmű­ködés érdekében. Jó példaként állt előttünk a több mint 100 éves Nordic Music Days elnevezésű skandináv fesztivál, amelyet évente

Next