Muzsika, 1997 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám - FEUER MÁRIA: Kis magyar sikersztori - A zeneszerzők közgyűlése után
3 A ZENESZERZŐK KÖZGYŰLÉSE UTÁN Kis MAGYAR SIKERSZTORI A Magyar Zeneszerzők Egyesülete november 16-i közgyűlése az eddigi elnök és elnökség mandátumának lejártával új tisztségviselőket választott. Jeney Zoltán elnöki helyét Hollós Máté foglalta el; az új elnökségbe Decsényi János, Fábri Péter, Kocsák Tibor, Madarász Iván, Malek Miklós, Petrovics Emil, Sári József, Soós András, Sugár Miklós és Vidovszky László került. Mivel az elmúlt periódus jelentős eredményeket hozott az Egyesület életében, ám a leköszönő elnökkel nem készült interjú a Muzsikában, őt most visszatekintésre kértük meg, utódját pedig terveiről kérdeztük. JENEY ZOLTÁN: A KULTÚRA FENYEGETETT HELYZETBE KERÜLT - Önt 1994 januárjában választotta meg elnökének a Zeneszerzők Egyesületének közgyűlése. Milyen eredményeket sikerült elérni ebben a periódusban? - Három területről szeretnék beszélni. Először arról, hogy meglehetősen kiélezett helyzetben kerültem az Egyesület élére, ezért sikerként könyvelem el, hogy megszűnt a zenei életre, kivált a zeneszerzőkre korábban jellemző szembenállás és nyilvános acsarkodás. Ez akkor is jelentős eredmény, ha a korábban kilépett tagok mindegyikét nem is lehetett visszacsábítani. Természetesnek találom, hogy bizonyos kérdésekben nem értünk egyet, korábban sem ezt találtam aggasztónak, hanem azt a stílust, ahogyan egyesek nézetkülönbségeiket képviselték. Az indulatok elcsitulásához bizonyára a politikai környezet változása is hozzájárult, de feltehetőleg jótékonyan hatott mindenkire az is, hogy bizonyos nagyon kiélezett helyzetekben nem személyeskedtünk, hanem kizárólag tárgyilagosságra törekedtünk. Abban reménykedem, hogy a viszály már akkor sem fog kiújulni, ha netán más miliőben kell élnünk. Bozay Attila korábbi, találó megállapítása szerint már nemcsak az akol melege tartja össze a zeneszerzőket, hanem a közös fenyegetettség is. Kétségtelen, hogy a kultúra fenyegetett helyzetbe került, s abszolút pozitívumnak tartom, hogy azok az emberek, akik sok tekintetben nem értenek egyet egymással, a közös ügyek érdekében, elveik fenntartásával is megpróbálnak közösen cselekedni. Valahogy úgy, mint az ellenzéki kerekasztal idején, amikor a közös célok elfedték az ideológiai-eszmei ellentéteket. Pontosan. Ettől természetesen sem az egyik, sem a másik csoport nem fog másként gondolkozni például a Zeneműkiadó privatizációjáról, mint amikor ádáz vitákat folytattak, de szerencsére ma már ettől függetlenül tudnak beszélni egymással. És ez a második terület, amiről szólni szeretnék. Amikor eladták a kiadót, az akkori AVÜ, személy szerint Csépi Lajos nekünk ígérte a privatizációs bevétel egy részét. Ez hosszú és közismert történet, nem akarok most belebonyolódni, de számomra nagyon fontos volt, hogy ez az ígéret valóra is váljék. Én ugyanis látva a privatizáció elkerülhetetlenségét, az elsők között, már 1991-ben szorgalmaztam egy olyan alapítvány létrehozását, amely még időben átvállalhatja a privatizációból adódó feladatok nagy részét. Hogy akkor süket fülekre találtunk, nem töltött el jó érzéssel, de az sem, hogy 1994-ben még az ÁPV új vezetése tagadta le azt a pénzt, amelyet az előző nagy kínok közepette megígért. Végül Suchman Tamással megbeszélve sikerült elérni, hogy az ÁPV újra megvizsgálta az ügyet, és kisebb-nagyobb bürokratikus megállásokkal módot talált a pénz átadására, a Művelődési Minisztérium pedig az összeg fogadására. A privatizációból származó juttatás ugyanis csak közalapítványnak adható, ám a hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy a Minisztérium létrehozzon egy közalapítványt. Addig is azonban, míg erre mód lesz, átmeneti megoldásként Magyar Bálint javasolta, hogy az ÁPV Rt. a közalapítványként működő Magyar Alkotóművészeti Alapítványhoz utalhassa át a nekünk megígért összeget. Ez persze még nem végleges megoldás, de már ebben az átmeneti állapotban is elkezdheti működését az Alapítvány, hiszen a kurátorok személyében már három éve megegyeztünk. Éppen a közgyűlésünkön jelentette be a Minisztériumot képviselő Matina János, hogy az ÁPV Rt, a Művészeti Alap és a Minisztérium egyeztetése megtörtént. Azzal a jó érzéssel tudtam tehát felállni, hogy a kuratórium majdnem azonnal munkához láthat. Utódomnak persze jócskán lesz még szervezési feladata, de úgy érzem, a kérdés végre rendeződött. - Ez a pénz csak a zeneszerzőket illeti meg? - Igen, kizárólag kortárs zenei kotta és hanglemez kiadására fordítható. - Mekkora összegről van szó? S mit terveznek: hozzányúlnak a tőkéhez, vagy csak a kamatait használják fel? - E téren lesznek még viták. Bár már az is jelentős eredmény, hogy az annak idején 75 milliós ígéret, amely közben valahogy leolvadt 50 millióra, visszaállt az eredeti összegre. Viszont a Suchman Tamással történt megbeszélés után az is szóba került, hogy ezt kiegészítik a Hungaroton privatizációjából fennmaradt összeggel, meg azzal, ami egyéb zenei intézmények eladásából befolyik. Erről most mintha nem esne szó. Erre a pénzre pedig már csak az elmúlt három évben kiesett kamatok miatt is nagy szükség van. Ez ügyben tehát szükség lesz arra, hogy Magyar Bálint egyeztessen Csiha Judit miniszter aszszonnyal. Ez a történet egyébként egyike a szokásos magyar sikersztoriknak. Három év alatt, hosszú küzdelmekkel jutottunk el valaminek a küszöbére, holott a küszöböt akár egy félév alatt át is léphettük volna azt. A továbbiakban bizonyára hasznára lesz az Egyesületnek, hogy új elnöke, Hollós Máté a Hungaroton privatizációja kapcsán nem mozog ingoványos talajon, jól tájékozott, ismeri a partnereket, a Hungaroton Classic igazgatójaként meg maga is érintett a pénz felhasználásában. - Melyik a harmadik terület? - A Musica Danubiana létrehozása. Az ISCM elnökségi tagjaként, majd alelnökeként tapasztaltam, hogy ez a nagyra nőtt szervezet már nem tud elég alkalmat teremteni a zeneszerzők bemutatására, hiszen egy-egy ország zenéjére két-három évenként kerülhet sor. Ezért felmerült az ötlet: kellene valamit tenni a szétesett régióbeli együttműködés érdekében. Jó példaként állt előttünk a több mint 100 éves Nordic Music Days elnevezésű skandináv fesztivál, amelyet évente