Muzsika, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1998-03-01 / 3. szám - HOLLÓS MÁTÉ: Lenyomat és jövendölés: A tizedik Mini-Fesztivál

KORTÁRS ZENE OLSVAY ENDRE Zúzmarák című cimbalom­darabját. Balassa önmagával találkozik e da­lokban: 1957-es első fogalmazásukat 1997-ben öntötte végső formába. „Utólagos zene­szerzői munkám néhány hely csiszoltabbá tételére szorítkozott, ezért nem használtam az átdolgozás kifejezést. Az idő múlásával nem árt, ha az ember ad magának néhány zeneszerzés-órát"- mondja a szerző. Balassa dalaiból az '50-es évek második felének ma­gyar dalkultúrája árad. Szervánszky, Járdányi, Sugár Rezső szelleme. Egyszerűnek ható dal­lamvilág, amely azonban modulatív, a zongo­ra önálló szólamot képvisel, nem alárendelt kíséretet. Érdekes volna megnézni, miben igazította ki Balassa mester az ifjú Sándort, mi az, ami egykor készen állt, s amit az idő adott, a ma már idegennek, kitérőnek érzett stílusok adtak a dalok újjászületéséhez. Min­denképpen figyelemreméltó, hogy Balassa is, Kocsár is, sőt a náluk egy nemzedékkel ifjabb Király László is zenei bölcsőjében véli meg­lelni a talizmánt. Amikor a Kritika folyóiratban pályakezdő komponisták arcképét rajzoló Intrada című sorozatom 1990. augusztusi indulásakor Ols­vay Zúzmarák című cimbalomdarabjáról azt írtam, „a ritmikai változatosság színképző le­hetőségeit kínálja", aligha sejthettem, hogy nyolc évet kell várnom bemutatójának recen­zeálására. Lám, egy repertoárgyarapításra vá­gyó cimbalmos társadalom ellenére is lehet­séges, hogy egy szólómű ily soká íróasztalfi­ókban lapuljon! Persze a titokban maradás­hoz Olsvay szerény, talán élhetetlennek is nevezhető magatartása is hozzájárult. A da­rab nem kevés munkát kíván előadójától, de Szakály Ágnesban emberére talált. Az erőfe­szítés - mint a hosszú taps igazolta - megté­rül, mivel Olsvay zúzmarái nem hideg-rideg téli tájat idéznek, ellenkezőleg: szerzőnktől nem is mindig megszokott meleg hangot árasztanak. Az érzelmek efféle kifejezésének útjáról várnék a továbbiakban akár olvadó jégcsapokat is Olsvaytól! Magyarországi bemutatóként szólaltatta meg SZŐNYI ERZSÉBET művét, Az ártatlan­ság és tapasztalás dalait a belga Martine de Craene és Gilbert de Greeve. Az énekesnő és zongorapartnere régóta tolmácsolja Szőnyi műveit. Lanza del Vasto verseire írt francia nyelvű dalait ők rendelték, már várják a kö­vetkező, német nyelvű dalokat, most pedig a William Blake hét költeményét felvonultató angol ciklust tartják műsorukon. Megdöb­bentő, hogy Blake hatására Szőnyi Erzsébet szinte „angol szerzővé" válik, zenéje angol szellemiségűvé és hangvételűvé. Erőteljes formálásúak, kontrapunktikus építkezésűek, dramatikusak, ugyanakkor mindig lírai fo­gantatásúak a dalok. Két hangversenytermi bemutató tette tel­jessé az újdonságok sorát. STOLLÁR XÉNIA élő elektronikus kompozíciója, a Magic Round, amelynek szalaganyaga is a szólista­ként közreműködő Rozmán Lajos klarinét­hangjaiból épült, és PONGRÁCZ ZOLTÁN Három improvizációja. Stollár erénye, hogy az elektronikát nem használja a hagyomá­nyos formálás alóli kibúvásra, áttörés címén nem kér felmentést a diszciplína alól. Annál nagyobb öröm, hogy Bourges-ban, az elekt­ronikus zene egyik fellegvárában az 1992-es zeneszerzőversenyen díjazták a kompozíciót. Pongrácz sokáig várt e hazai koncerttermi premierre: a grafikus lejegyzésű alkotás 1973-ban keletkezett a Schott zeneműkiadó felkérésére. Az előadót rendkívüli feladat elé állító mű Balaskó Mária odaadó zongorázá­sával, a Héja Domonkos vezényelte Budapes­ti Ütőegyüttes és Horváth István hangmérnök közreműködésével az avantgárd megkésett, de impozáns hírhozójává vált. Az idei Mini-Fesztivál magyar műsora többségében annak a szándéknak tett eleget, hogy már ismert műveket ismét a hallgatóság elé vigyen, a bemutató magnéziumrobbanása után évekkel újra megcsillantsa azokat. Így kerültek a programba a Musica Nostra Ének­kar éozársabm SUGÁR MIKLÓS, NÓGRÁDI PÉTER és FARKAS FERENC művei. Fel kell fi­gyelnünk arra a művészi és nevelő munkára, amelyet az ELTE tanárképző karán Mind­szenty Zsuzsánna folytat. Kórustagjai - okta­tási intézményről lévén szó - fluktuálnak, ő mégis állandó minőséget hoz létre. Sugár Lied­ének „anti-lied" karaktere, azaz a Weö­res Sándor versét nagy hangközugrásokkal, elemeken megrendítő komponálásmód épp­úgy megoldható feladat volt a főiskolás lá­nyok számára, mint a szerző Cantate Domi­no című művének vonzó dinamizmusa, ele­ven zenei folyamata. Nógrádi két művében viszonylag kipihenhették magukat: e magyar népi liturgikus szövegek és dallamok finom felrakásban szinte átvezettek a hagyományos liturgiához, Farkas Missa secundájához, amelyet a mester 1964-ben, 25. házassági év­fordulója alkalmából komponált. BOZAY ATTILA - jóllehet más zenét ír, mint pályája elején - nem érzi oly távolinak, kényszerű kitérőnek akkori hangját, mint Ba­lassa. 1962-es Fúvósötöse idézte a múltat, Durkó 1964-es zongoradarabjának tőszom­szédságában afféle régi hangképet villantva föl, mint ifjúkori fotót. KOCSÁR MIKLÓS a közelmúlt terméséből tárta elénk Concerto da cameráját, amely Szecsődi Ferenc és a Weiner Kamarazenekar tolmácsolásában FARKAS FERENC SUGÁR MIKLÓS

Next