Muzsika, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-01 / 3. szám - HOLLÓS MÁTÉ: Lenyomat és jövendölés: A tizedik Mini-Fesztivál
KORTÁRS ZENE OLSVAY ENDRE Zúzmarák című cimbalomdarabját. Balassa önmagával találkozik e dalokban: 1957-es első fogalmazásukat 1997-ben öntötte végső formába. „Utólagos zeneszerzői munkám néhány hely csiszoltabbá tételére szorítkozott, ezért nem használtam az átdolgozás kifejezést. Az idő múlásával nem árt, ha az ember ad magának néhány zeneszerzés-órát"- mondja a szerző. Balassa dalaiból az '50-es évek második felének magyar dalkultúrája árad. Szervánszky, Járdányi, Sugár Rezső szelleme. Egyszerűnek ható dallamvilág, amely azonban modulatív, a zongora önálló szólamot képvisel, nem alárendelt kíséretet. Érdekes volna megnézni, miben igazította ki Balassa mester az ifjú Sándort, mi az, ami egykor készen állt, s amit az idő adott, a ma már idegennek, kitérőnek érzett stílusok adtak a dalok újjászületéséhez. Mindenképpen figyelemreméltó, hogy Balassa is, Kocsár is, sőt a náluk egy nemzedékkel ifjabb Király László is zenei bölcsőjében véli meglelni a talizmánt. Amikor a Kritika folyóiratban pályakezdő komponisták arcképét rajzoló Intrada című sorozatom 1990. augusztusi indulásakor Olsvay Zúzmarák című cimbalomdarabjáról azt írtam, „a ritmikai változatosság színképző lehetőségeit kínálja", aligha sejthettem, hogy nyolc évet kell várnom bemutatójának recenzeálására. Lám, egy repertoárgyarapításra vágyó cimbalmos társadalom ellenére is lehetséges, hogy egy szólómű ily soká íróasztalfiókban lapuljon! Persze a titokban maradáshoz Olsvay szerény, talán élhetetlennek is nevezhető magatartása is hozzájárult. A darab nem kevés munkát kíván előadójától, de Szakály Ágnesban emberére talált. Az erőfeszítés - mint a hosszú taps igazolta - megtérül, mivel Olsvay zúzmarái nem hideg-rideg téli tájat idéznek, ellenkezőleg: szerzőnktől nem is mindig megszokott meleg hangot árasztanak. Az érzelmek efféle kifejezésének útjáról várnék a továbbiakban akár olvadó jégcsapokat is Olsvaytól! Magyarországi bemutatóként szólaltatta meg SZŐNYI ERZSÉBET művét, Az ártatlanság és tapasztalás dalait a belga Martine de Craene és Gilbert de Greeve. Az énekesnő és zongorapartnere régóta tolmácsolja Szőnyi műveit. Lanza del Vasto verseire írt francia nyelvű dalait ők rendelték, már várják a következő, német nyelvű dalokat, most pedig a William Blake hét költeményét felvonultató angol ciklust tartják műsorukon. Megdöbbentő, hogy Blake hatására Szőnyi Erzsébet szinte „angol szerzővé" válik, zenéje angol szellemiségűvé és hangvételűvé. Erőteljes formálásúak, kontrapunktikus építkezésűek, dramatikusak, ugyanakkor mindig lírai fogantatásúak a dalok. Két hangversenytermi bemutató tette teljessé az újdonságok sorát. STOLLÁR XÉNIA élő elektronikus kompozíciója, a Magic Round, amelynek szalaganyaga is a szólistaként közreműködő Rozmán Lajos klarinéthangjaiból épült, és PONGRÁCZ ZOLTÁN Három improvizációja. Stollár erénye, hogy az elektronikát nem használja a hagyományos formálás alóli kibúvásra, áttörés címén nem kér felmentést a diszciplína alól. Annál nagyobb öröm, hogy Bourges-ban, az elektronikus zene egyik fellegvárában az 1992-es zeneszerzőversenyen díjazták a kompozíciót. Pongrácz sokáig várt e hazai koncerttermi premierre: a grafikus lejegyzésű alkotás 1973-ban keletkezett a Schott zeneműkiadó felkérésére. Az előadót rendkívüli feladat elé állító mű Balaskó Mária odaadó zongorázásával, a Héja Domonkos vezényelte Budapesti Ütőegyüttes és Horváth István hangmérnök közreműködésével az avantgárd megkésett, de impozáns hírhozójává vált. Az idei Mini-Fesztivál magyar műsora többségében annak a szándéknak tett eleget, hogy már ismert műveket ismét a hallgatóság elé vigyen, a bemutató magnéziumrobbanása után évekkel újra megcsillantsa azokat. Így kerültek a programba a Musica Nostra Énekkar éozársabm SUGÁR MIKLÓS, NÓGRÁDI PÉTER és FARKAS FERENC művei. Fel kell figyelnünk arra a művészi és nevelő munkára, amelyet az ELTE tanárképző karán Mindszenty Zsuzsánna folytat. Kórustagjai - oktatási intézményről lévén szó - fluktuálnak, ő mégis állandó minőséget hoz létre. Sugár Liedének „anti-lied" karaktere, azaz a Weöres Sándor versét nagy hangközugrásokkal, elemeken megrendítő komponálásmód éppúgy megoldható feladat volt a főiskolás lányok számára, mint a szerző Cantate Domino című művének vonzó dinamizmusa, eleven zenei folyamata. Nógrádi két művében viszonylag kipihenhették magukat: e magyar népi liturgikus szövegek és dallamok finom felrakásban szinte átvezettek a hagyományos liturgiához, Farkas Missa secundájához, amelyet a mester 1964-ben, 25. házassági évfordulója alkalmából komponált. BOZAY ATTILA - jóllehet más zenét ír, mint pályája elején - nem érzi oly távolinak, kényszerű kitérőnek akkori hangját, mint Balassa. 1962-es Fúvósötöse idézte a múltat, Durkó 1964-es zongoradarabjának tőszomszédságában afféle régi hangképet villantva föl, mint ifjúkori fotót. KOCSÁR MIKLÓS a közelmúlt terméséből tárta elénk Concerto da cameráját, amely Szecsődi Ferenc és a Weiner Kamarazenekar tolmácsolásában FARKAS FERENC SUGÁR MIKLÓS