Muzsika, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1998-01-01 / 1. szám - SZŐLLŐSY ANDRÁS: Búcsú Kroó Györgytől

BÚCSÚ KROÓ GYÖRGYTŐL Gyurikám! Soha nem tudok már Veled kezet szorítani, hogy legalább egy kézfogás me­legébe belefoglaljam azt, amit szemtől szembe soha nem tudtam Neked el­mondani. Senki sem hatalmazott fel rá, mégis úgy érzem, mindnyájunk ne­vében meg kell köszönnöm azt a senkiéhez sem hasonlítható, kivételes fi­gyelmet, amellyel a mai magyar zenét kísérted. Könyveket írtál rólunk. Egy ideig az Élet és Irodalom hasábjain, majd a Rádióban az Új Zenei Újság fenn­állása óta, amíg „a mikrofonnál Kroó György" beszélt, mindnyájan Rád fi­gyeltünk. A fiatal előadóművészeket Te vezetted abba a világba, amelyik a kottafejeken túl tárulkozik fel; a magyar zeneszerzők Tőled várták, hogy ér­tő, elemzésekkel felérő, s csak Rád jellemző tapintattal fogalmazott véle­ményt mondj darabjaikról. Magas mércével mértél: annak a muzsikusnak a mértékével, aki tudja, mi történik a világ zenéjében, s megsejti azt is, hogy abból mi a maradandó. Ugyanígy szóltál a nagy klasszikusok előadásairól is. De lehet-e a művészetben más mérték, mint a legmagasabb? Nagy előde­id voltak, akiknek megadatott, hogy két géniusz közelében élve, az ő mű­vészetük elfogadásáért, megértéséért küzdjenek. De e küzdelemben sokszor megfeledkeztek a világ más részein élő nagyokról. Ezért érzem úgy, hogy a magyar zene történetében szélesebb látókörű, mindent a teljesség magasla­tából néző, klasszikusokat, újakat és újítókat egyformán értő és tisztelő -Hozzád hasonló - kritikus még nem volt, s ki tudja, mikor lesz ismét. Mindnyájan gyászolunk, mindnyájunknak hiányzol, s hiányozni fogsz mind­addig, amíg magyar zeneszerző kottafejeket ró a kottalapra. Isten Veled! SZŐLLŐSY ANDRÁS

Next