Muzsika, 2006 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám - SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: Nemzeti kultúra és világszínvonal: feszültség vagy összhang: Mahler és a magyar szellemi élet
tizenegyszer vezényelte el, amit később Bécsben sem próbált megtenni. Nem valószínű, hogy sokan várták volna tőle, hogy tanulja meg a magyar nyelvet, de azt hihetőleg rossz néven vették, hogy tevékenysége nem hatott ösztönzőleg magyar operák keletkezésére. Bizonyára akartak olyanok is, akik saját szerzeményeit is értetlenül fogadták; dalai meglehetős sikert arattak, de az 1. szimfóniának ekkor még szimfonikus költemény alcímű változatát a zeneszerző barátja, Herzfeld Viktor is elutasította a Neues Pester Journalban közölt cikkében. Mindezen kudarcok ellenére tagadhatatlan, hogy Mahler rendíthetetlen híveket szerzett magának rövid budapesti tevékenységével. Közéjük tartozott a főnemes Apponyi Albert, a zeneszerző Mihalovich Ödön s a gentry Beniczky Ferenc, kinek 1893. január 31-én nem Mahler támogatása miatt kellett távoznia állásából, hanem azért, mert a Magyar Királyi Operaház anyagi fölvirágoztatása érdekében tett példátlan erőfeszítéseivel hatalommal rendelkező politikusok ellenszenvét váltotta ki. „Minő eredményeket ért el ez a lángész a sokszor igaztalanul mellőzött hazai erőkkel! Milyen ünnepnapot jelentett minden előadás, melyet ő tanított be és ő vezényelt! Egészen különösen neki köszönhetem Mozart jelentőségének megértését, melyhez egész sajátságosan, csak később és az általa betanított és remekül előadott »Figaro lakodalma« és »Don Juan« által jutottam" -írta később Apponyi Albert (Apponyi 1922, 19 48.). Az a tény, hogy még a nemzetieskedő Rákosi Jenő is sajnálta a karmester eltávozását, világosan mutatja, milyen döntő hatást tett a magyar szellemi életre. 1893. június 1-jén Nikisch lett a budapesti Opera művészeti igazgatója, az a karmester, akit Mahler Bülow-hoz és Mengelberghez hasonlóan sokra tartott. Ez a döntés is azt bizonyította, hogy a magyar értelmiség, sőt a politikusok egy része a legmagasabb színvonalú zenei munkát akarta biztosítani a budapesti Operában. Két év sikeres munkája után Nikisch is elhagyta Magyarországot, mert Mahlerhez hasonlóan a nemzetközi zeneélet élvonalába tartozott, és a számára legkedvezőbb munkakörülményeket kereste. Későbbi pályafutása során Mahlernek élesebb személyi feszültségekkel kellett megküzdenie, mint Budapesten - például Hamburgban arra kényszerült, hogy rendőrségi védelmet kérjen maga számára. Általában szívesen emlékezett magyarországi éveire. 1897-ben visszalátogatott, és nagy sikerű hangversenyt adott a Filharmóniai Társaság Zenekarával, amelyen saját 3. szimfóniájának egy tétele is elhangzott. A bécsi Opera főzeneigazgatói pályázatának elnyeréséhez döntően hozzájárult Beniczky és Mihalovich véleménye. „Apponyi Albert 1897. január 10-én kelt levele bizonyult a leghatásosabb ajánlásnak" - olvasható Mahler legutóbbi életrajzában azokról a Ferenc Józsefhez intézett sorokról, amelyekben egy magyar főnemes élesen elítéli saját osztályának egy másik tagját „értetlensége és uralomvágya miatt", és Mahler budapesti tevékenységének érdemi méltatását e n e t ö n 3 HIVATKOZÁSOK Dr. Gróf Apponyi, Albert (1922) Emlékirataim. Budapest: Pantheon. Barthes, Roland (1982) L'obvie et l'obtus: Essais critiques III. Paris: Seuil. Bekh, Wolfgang Johannes (2005) Gustav Mahler oder die letiten Dinge: Die Biogmphie. Wien: Amalthea. Csáth, Géza (1977) „Mahler", in Ismeretlen házban II. kötet: Kritikák, tanulmányok cikkek. Összegyűjtötte és az utószót írta Dér Zoltán. Újvidék: Forum, 298-299. De la Grange, Henry-Louis (1973) Mahler: Volume One. Garden City, NY: Doubleday and Co. De la Grange, Henry-Louis (1983) Gustave Mahler: Chronique d'une vie II: L'age d'or de Vienne (1900-1907). Paris: Fayard. Eötvös, Károly (1906) Szilágyi és Káldy. Budapest: Révai testvérek. Esslin, Martin (1999) :A modern színház 1890-1920", in Képes színháztörténet. Ford. Imre Zoltán. Budapest: Magyar Könyvklub, 341-379. Gedeon, Tibor-Máthé Miklós (1965) Gustav Mahler. Budapest: Zeneműkiadó. Halász, Gábor (é. n.) „Justh Párizsban", in Justh, Zsigmond Naplója. Sajtó alá rendezte Halász Gábor. Budapest: Athenaeum, 9-23. Justh, Zsigmond (1977) Naplója és levelei. Budapest: Szépirodalmi. Karbusicky, Vladimír (2005) „Gustav Mahler's Musical Jewishness", in Barham, Jere my(ed.) Perspectives on Gustav Mahler. Aldersnot, Hánts.: Ashgate, 195-216. Lányi, Róbert-Szatmári J. Jenő (összeáll.) (1902) Forgalmi és Távolságmutató. Budapest: Posner Károly Lajos és fia. Molnár, Antal (1931) „Mahler", in Szabolcsi, Bence -Tóth Aladár (szerk.) Zenei lexikon: A zenetörténet és zenetudomány enciklopédiája. Budapest: Győző Andor, 2: 93-95. Németh, Antal (szerk.) (1930) Színészeti lexikon. Budapest: Győző Andor. Péterfy, Jenő (1901-3) „Színházi szemle (Wagner: Rajna kincse és Walkür), in Összegyűjtött munkái, Budapest: Franklin-társulat, 2:456-468. Péterfy, Jenő (é. n.) „Justh Zsigmond: Káprázatok", in Magyar irodalmi bírálatai. Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 45-52. Román, Zoltán (1991) Gustav Mahler in Hungary. Budapest: Akadémiai. Walter, Bruno (1969) Gustav Mahler. Ford. Fazekas Anna. Budapest: Gondolat. Wittgenstein, Ludwig (1984) Culture and Value. Chicago: The University of Chicago Press. (A tanulmány illusztrációit a magyar Állami Operaház Emlékgyűjteménye bocsátotta rendelkezésünkre.) ezzel a következtetéssel zárja: „egy teljesen hitelét veszített együttesből két év alatt a legjelentősebb művészi teljesítményeket tudta kihozni. (...) Soha nem találkoztam még ilyen harmonikus teljességű művészalkattal" (Beich 2005,168-169.). Noha e vélemény értelemszerűen karmesteri tevékenységre vonatkozott, a magyar közönség lassan Mahler szimfóniáit is megtanulhatta értékelni. 1905-ben Feld Kálmán olyan sikeresen vezényelte el a 3. szimfóniát, hogy a zeneszerző Mengelberg figyelmébe ajánlotta a fiatal karmestert. 1911-ben Csáth Géza már sokak véleményét összegezte az új magyar irodalmat megteremtő folyóiratban, amikor ezt írta: „Halála pótolhatatlan hiányt jelent az egész világnak" (Csáth 1977, 299.). Apponyi Albert 2006 NOVEMBER • muzsika 17