Muzsika, 2013 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2013-07-01 / 7. szám - ZENETÖRTÉNET - Ittzés Mihály: Moór Emanuel emlékezete Kecskeméten
ZENETUDOMÁNY Moór Emánuel akkordban... Van egy szabályosan meghangszerelt novellája is, én azt mondanám: szimfonikus költemény prózában. Ennek valóságos zenei párja is létezik, egy kamaradarab. Közel egy időben keletkeztek. Hangszerösszeállításuk, hangulatuk mégis más, de címük ugyanaz: Tavaszi ouverture - akárcsak az utolsó fennmaradt kompozíciótöredéké. Ezért nem hiszem, hogy a zeneszerzői életmű önmagában vizsgálható. A zeneszerző ott volt a prózai életműben is: azokat a gondolatokat, amiket nem tudott hangjegyekkel leírni, szavakkal fejezte ki. Nem is beszélve a képzőművészeti vonatkozásokról. - Csáth alighanem csak epizodistája a zenetörténetnek, ezért megkockáztatom, a zenetudósok tömegei soha nem fognak Csáth-kutatásra specializálódni. Mégis, lesz-e folytatása ennek a kirándulásnak, amelynek jegyében az érdeklődő bepillantást nyerhet a zeneszerző Csáth világába? - Eddig valóban kirándulásról volt szó. Most azonban tervezem a munka folytatását, és remélem, elkészülhet egy műjegyzéket is tartalmazó kötet a zeneszerző Csáthról. Egy kompozícióiból összeállított CD-t is mellékelnénk hozzá. Kecskemétet a zenei világ elsősorban Kodály Zoltán szülővárosaként tartja számon (más, a maga területén legalább országosan ismert muzsikusokat most nem említve). Van azonban a híres városnak még egy, onnan hamar - talán 11 éves korában - elszakadt, és az ifjabb mesternél földrajzilag véglegesen messzebbre került, ugyancsak nemzetközi hírnévre jutott zeneszerző szülötte: Moór Emánuel. A 19-20. század fordulójának különös, sokoldalú muzsikusa 150 éve, 1863. február 19-én született. Sokáig az elfeledettek, de ma is inkább az érdemeikhez és értékeikhez mérten kevéssé számon tartottak jegyzékén szereplő képviselője hivatásának. Moór Emánuel emlékének, művészetének felélesztését már 1968-ban, a 600. évfordulójára készülő város teendőit, adósságait számba vevő beszélgetésekben és újságcikkben szorgalmazta a város akkori művelődési felügyelője, Heltai Nándor. A később hírlapíróként - Gondolom, egy ilyen interdiszciplináris kiadványt irodalmárokkal közösen kellene létrehozni, ha egyszer ennyire összefüggenek az életmű különböző vonatkozásai. Ez valóban érdekes lenne. Én azonban azt gondolom, hogy Csáthot, a Csáth-jelenséget egy kicsit másképpen is lehetne vizsgálni, mint ahogy megszoktuk: a zenei művelődéstörténet oldaláról. És művelődésszociológiai szempontból. Különösen érdekes számomra az a kapcsolatháló, amely őt a kultúra különböző szereplőivel, mindenekelőtt a zenészekkel összekötötte. Közeli ismerőse volt például Weiner Leó, akinél személyesen is találkozott Bartókkal. Vagy rendszeres munkakapcsolata volt a Zeneakadémia cimbalomtanárával, az Országos Szimfóniás Zenekar karmesterével, Kun Lászlóval, barátságban volt a Lányi családdal. Mindez nagyon fontos lehet, hiszen bővülne a kép: nemcsak az irodalmi kapcsolatait térképeznénk fel. De továbbmegyek. Előadásomra készülve találtam meg Csáth néhány műelemzését, amelyek ugyancsak méltók lehetnek az utókor figyelmére, és helytörténészként működő, Kodály és Kecskemét kapcsolatát jelentős tanulmányban bemutató Heltai a szerény terjedelmű szakirodalomra és saját helyi kutatásaira alapozva a továbbiakban is ébresztgette „a másik kecskeméti" zeneszerző emlékét. Kezdeményezése visszhangtalan maradt. Emléktáblát, nevét viselő utcát, műveit megszólaltató hangversenyt nem kapott a zongorista-zeneszerző. Mindössze annyi történt, hogy 1979-ben Kemény Endre, a helyi szimfonikus zenekar karnagya műsorra tűzte Moór 2. gordonkaversenyét, Perényi Miklós szólójával. A többi néma csend 2013. február 25-ig, amikor kiállítással és kamarahangversennyel idézték fel e különös művész és hangszerkonstruktőr emlékét. E páros esemény - a megkésve felállítandó emléktáblával együtt - remélhetőleg Moór Emánuel jelképes hazatérésének kezdetét jelzi. Az események A'é' moóR emáNueL emlékezete kecskeméten ITTZÉS MIHÁLY 12 - MUZSIKA 2013 JÚLIUS