NYELVTUDOMÁNY, 3. KÖTET (1910-1911)
3. kötet / 1. sz. - ASBÓH OSZKÁR: A m. göröngy szó és az a:u hangok váltakozása a szláv nyelvekben
2. ASBÓTH OSZKÁI«. kapunk», u. o. 391. 1., mikor S. azt hiszi, hogy «az újonnan fölmerült tények fényesen igazolják» fejtegetését, u. o., már csak azért sem hallgathatok, mert restelném, ha külföldön azt hinnék, hogy mi magyar nyelvészek egy annyira tudománytalan értekezésből, mint amilyen Brückner szóban levő munkácskája, tanuljuk jobban megismerni anyanyelvünknek akár csak egyetlen egy szónak is a múltját. Szólok tehát először arról, hogy Simonyi mikép magyarázza most a göröngy szót, azután pedig áttérek Brücknernek a Zeitschrift f. vgl. Sprach f. 42. kötetében N- und 17-Doubletten im Slavischen cz. a. megjelent értekezésének*) megvilágítására, amelyről S. azt állítja, hogy új tényeket vetett föl, a melyek régebbi föltevését fényesen igazolják. Minthogy az anyag, a melyet Brückner összehordott, roppant nagy és a legnagyobb mértékben zavaros, rendezve pedig egyáltalában nincs, hisz a szerző rövid bevezetés után abcél sorrendben halmoz adatot adatra, mindenek előtt élesen el kell választanunk egymástól két dolgot. Általánosan ismert dolog, hogy az óbolgár @-nak rendes megfelelője az orosz, horvátszerb, cseh-tót, lauziczi szorb nyelvben az a hang, kevésbbé ismert, de szintén már jó idő óta észlelt és részben már MIKLOSICH nyelvtanában is helyesen föltüntetett tény, hogy a többi szláv nyelvekben is találunk az óbg. ^-hanggal szemben elvétve-t. Brückner elsősorban a lengyel nyelvre hivatkozik, hadd álljon tehát itt Miklosich összehasonlító nyelvtanának egy 1879-ben megjelent részéből egy ide vágó nyilatkozat: Öfters, mondja M., tritte für den nasal ein, wobei die bestimmung, ob entlehnung anzunehmen, nicht selten schwierig ist, 1. Vgl. Gramm, d. slav. Sprachen 12. 527. 1. Egészben véve igaz azt kell mondanunk: *) Brückner szíves volt értekezésének különlenyomatát nekem elküldeni, ezért valamint sok egyéb szívességéért hálával tartozom neki. Én, aki készséggel elismerem, hogy Br. kiváló irodalomtörténész és a lengyel philológusoknak legeslegelseje, abba a kellemetlen helyzetbe jutottam, hogy be kell bizonyítanom azt, amit Br. büszkén vall önnön magáról, hogy ugyanis nem nyelvész. Végtelenül sajnálnám, ha ebből félreértések keletkeznének és a köztünk eddig fönforgott, különösen rám nézve becses jó viszony megszakadna épen most, mikor azt reménylem, hogy kitüntető meghívás folytán Bécsbe kerül és így nekem alkalmam nyílnék vele személyesen is megismerkedni.