NYELVTUDOMÁNY, 4. KÖTET (1912-1913)
4. kötet / 1.sz. - RUBINYI MÓZES: A hangutánzás problémájának történetéhez
2 StUBINYI MÓZES, tudományi eszmék fejlődésében, egész nagy irodalom szól.*) Ezt jórészt feldolgozta STEINTHAL, ki igyekezett tisztázni azt a ránk nézve közömbös kérdést, hogy vájjon a dialógus művészi formájában HEBRKLEITOS avagy DEMOKRITOS gondolatai mutatják-e magának Рьлтопак felfogását; vájjon igazán nem egyéb-e az egész, mint a sophista nyelvészek persiflage-a .**) bebizonyította továbbá StEINTHAL azt is, hogy a nyelveredetről való epenet állatból valóban megjelöl. Sőt egy e helyhez kapcsolódó magyarázatban azt látjuk, hogy az indusok a hangok fogalmi értékéről való tant is ismerték már, azt, mely az európai irodalomban PLATO bratylosában jut először irodalmi kifejezésre. Vö. THEODOR BENFEY: Geschichte der Sprachwissenschaft und orientalischen Philologie in Deutschland seit dem Anfange des 19. Jahrhunderts mit einem Rückblick auf die früheren Zeiten. München 1909. 38, 39, 40, 89. 1. (Ezentúl igy idézzük: BENFEY.) *) Itt természetesen a POTTÍCI a nyelveredet kérdéséről szóló művek bibliographiájában említettek között (vö. TECHMER: Zeitschrift für allgemeine Sprachwissenschaft 1.) elsősorban STEINTHAL halhatatlan munkásságára gondolunk. Látszólag az ő munkái: 1. Geschichte der Sprachwissenschaft bei den Griechen und Römern mit besonderer Rücksicht auf die Logik, Berlin 1861 (St. Gesch.). 2. Der Ursprung der Sprache im Zusammenhange mit den letzten Fragen alles Wissens. 1888 (St. Ampr.) ; 3. Abriss der Sprachwissenschaft. I. Einleitung in die Psychologie und Sprachwissenschaft. 1881 (St. Abr.) könnyítik a kérdés tárgyalását. Újabban azonban mind erősebb bírálatok hangzanak (vö. kül. STREITBERG bírálatait a Litt. Centralblattban s a Kant und die Sprachwissenschaft czímű becses értekezésében) ST. kuszált előadásbról. Egyébként is mi ezúttal az ő műveit csak bő idézeteiknek kritikai használata miatt becsülhetjük. E tekintetben igazán hálával gondolunk műveinek e tulajdonságára, mely viszont tagadhatatlanul sokat levon e művek absolut értékéből. Örök kár mégis, hogy Sz. szép tervét, melyre az Ursprung negyedik kiadásának (1888) második jegyzetében utal, t. i. egy «Geschichte der Sprachwissenschaft bei den neuern Völkern» czímű tervét már nem valósíthatta meg. A Kratylosra vonatkozólag 1. külön is BENFEY régebbi munkáját Götting, L. Ges. d. Wissenschaften, Göttingen 1866, XII. és LERSCH művét, ki az ókori nyelvphilosophusoknál tárgyalt hangutánzókat egybeállítá : L. LERSCH, Sprachphilosophie der Alten, III. 87. 1. L. még Dr. BALTAVÁRI JENŐ: A nyelvtudomány történeti fejlődése. I. rész. Az ókori nyelvészet főbb problémái, megvilágítva a modern nyelvtudomány álláspontján. Sátoraljaújhely, 1911. Kül. 30—31. 1. **) Közömbös, mert a fejlődés szempontjából a gondolat fölmerülése fontos, még ha nem is eredeti alakjában kapjuk, hanem a gúny álköntösében.