NYELVTUDOMÁNY, 5. KÖTET (1914-1915)

5. kötet / 1. sz. - ZOLNAI GYULA: A nyelvbeli különböztetéshez

2 ZOT,NAT GYULA, pedig a hangbeli elkülönödés sokszor határozottan jelentésbeli különbségtétel czéljából történik, s ennélfogva a hangbeli válto­zás ilyenkor másodlagos, és nem elsődleges tünemény. E véleményre nyelvünknek következő jelenségei vezettek. A magyar nyelvnek vannak némely képzői és ragjai, a­melyeknek a nyelvtörténet folyamán különböző alakjai fejlődtek ki. Mármost, ha valamely szónak e képzőkkel, illetőleg ragokkal ellátott alakjai valamely formában és bizonyos jelentésárnyalattal egyszer már megállapodtak, és aztán olyan fogalmaknak, illetőleg jelentésárnyalatoknak kell később kifejezést adnunk, a­melyeket ugyanazon képzők vagy ragok fejeznek ki , akkor a szóban levő képzőnek vagy ragnak másik lehetséges formáját alkalmazzuk. Világos ennélfogva, hogy az újonnan fölmerült fogalom, illetőleg jelentésárnyalat végett keresett nyelvösztönünk a régi fogalom, illetőleg jelentésárnyalat kifejezésére használt alaki elemtől eltérő formájú képzőt vagy ragot, vagyis hogy a képzőnek, illetőleg ragnak új hangbeli változatát a jelentésbeli különbségtétel czél­jára többé-kevésbé szándékosan, tudatosan alkalmaztuk. Ilyen képzőink a magyarban a nomen caritivum vagy ne­gatívum képzője és a műveltető igeképző , amannak alakjai -talan, -telen vagy -tian, -tien, emezé -at, -et vagy -tat, -tet. Kü­lönösen a nomen caritivum vagy negativum képződésében talál­kozunk igen gyakran a szóban forgó jelenséggel, s úgy­szólván szemünk előtt támadnak az irodalmi nyelvben az új formák a jelentésbeli különbségek fedezésére, úgyhogy az alakbeli vagyis hangbeli elkülönödésnek másodlagos voltát egészen kétségtelen tényül állapíthatjuk meg. A nomen caritivum képzője némely szavakban minden jelentésbeli különbségtétel nélkül is lehet két­féle, pl. só-talan és só-tlan, szó-talan—szó-tlan, erö-telen—erő-tlen stb. Ámde ezekkel szemben több olyan nomen caritivumunk van, a­melyekben a nyelvszokás vagy a -talan -telen, vagy a -tlan, -tien alakban és természetesen bizonyos jelentéssel megálla­podott immár. Ilyen mellékneveink például : álmatlan schlaflos', becstelen 'ehrlos', gyámoltalan 'unbeholfen, ungeschickt', kedvetlen 'übergelaunt', képtelen 'unsinnig, unfähig', lelketlen 'herzlos, ge­wissenlos', munkátlan 'untätig, müssig', páratlan 'ungerade, un­paar, ungleich, unvergleichlich'. Mármost egyik elbeszélőnk az 'álom nélkül való, álom nélküli' alvás fogalmát akarván kifejezni.

Next