A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (1. kötet, 3-4. szám)
V. V. Jermilov: A szocialista realizmus elméletének néhány problémája
226 V. V. JERMII.OV kizsákmányoló osztályoknak azt a törekvését , hogy megrontsák az egész nép által használt nemzeti nyelvet: „Az emberek, az egyes társadalmi csoportok, az osztályok azonban korántsem közömbösek a nyelv irányában. Igyekeznek a nyelvet a saját érdekükben felhasználni, reákényszeríteni saját szótárukat, saját különleges műszavaikat, különleges kifejezéseiket. Különösen kitűnnek e tekintetben a néptől elszakadt és a népet gyűlölő vagyonos osztályok vezető rétegei: a nemesi arisztokrácia, a burzsoázia felső rétegei. .Osztály-dialektusok, zsargonok, szalon,nyelvek' jönnek létre. Az irodalomban gyakran előfordul, hogy ezeket a dialektusokat és zsargonokat helytelenül nyelveknek minősítik: ,nemesi nyelv', ,burzsoá nyelv' — írják — szemben a ,proletár-nyelvvel', a ,paraszt-nyelvvel. Ezen az alapon, bármennyire furcsa is ez, egyes elvtársaink arra a következtetésre jutottak, hogy a nemzeti nyelvfikció, hogy a valóságban csupán osztálynyelvek léteznek. Úgy gondolom, hogy ez a lehető leghibásabb következtetés.". Sztálin elvtárs ezután hangsúlyozza, hogy „Marx elismerte az egységes nemzeti nyelvnek, mint magasabbrendű formának szükségességét, amelynek a nyelvjárások mint alacsonyabb formák, alá vannak rendelve."3 Marx — mutat rá Sztálin elvtárs — azt tartotta, „hogy a burzsoák kalmár szókincsükkel beszennyezték az egységes nemzeti nyelvet . . ."A Nemzeti kérdés és leninizmus c. művében Sztálin elvtárs így ír: „Az igazság az, hogy a burzsoá nemzetek felszámolása nem általában a nemzetek felszámolását, hanem csak a burzsoá nemzetek felszámolását jelenti. A régi burzsoá nemzetek romjain új, szocialista nemzetek keletkeznek és fejlődnek, amelyek sokkal szorosabban egybeforrtak, mint bármelyik burzsoá nemzet, mert a szocialista nemzetek mentesek a burzsoá nemzeteket bomlasztó, kibékíthetetlen osztályellentétektől, és sokkal inkább ölelik fel az egész népet, mint bármelyik burzsoá nemzet." A nyelv, de mindenekelőtt az irodalmi nyelv igen hatalmas eszköz arra, hogy a szocialista népek összetartását megerősítse és megszilárdítsa. Az irodalmi nyelv egész népre kiterjedő jellegéért, pontosságáért, világosságáért, hajlékonyságáért, találó voltáért, gazdagságáért és a nyelvnek a legjobb népi és nemzeti hagyományokon alapuló folyamatos felújításáért vívott harc egyúttal a szocialista nemzetek még erősebb megszilárdításáért és győzelméért folytatott harc is. A nyelvnek a lehető legnagyobb mértékben meg kell felelnie az érintkezés és egyesítés feladatainak, azt a széles szocialista életet kell szolgálnia, amelyet Sztálin elvtárs zseniálisan előrelátott már csaknem félszázaddal 2 U. o. 30. 1. 3 V. o. 230. 1. 1 U. o. 231. I 5 Sztálin Művei, Bp. Szikra, 1950. 11. k. 371. 1.