A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (2. kötet, 1-4. szám)

IRODALOMTÖRTÉNETI KONGRESSZUS - Bóka László: Eredmények és feladatok az utolsó század irodalmának kutatásában

EREDMÉNYEK ÉS FELADATOK AZ UTOLSÓ SZÁZAD IRODALMÁNAK KUTATÁSÁBAN ú­gy hogy egész régebbi irodalmunkban nincs hozzáfogható. Szőke Pista tragédiája tipikus érvénnyel fejez ki valamit: árulóvá kellett válnia annak, aki a dolgozók közül kiemelkedett. Nem véletlen, hogy ezt a regényt Móricz Zsigmond érdemes­nek ítélte az átírásra. Kemény és Justh Zsigmond közt képesség dolgában nagy a különbség. A nagyobb író mélyebben ábrázolja a valóságot. Az okvetlenül szükséges, hogy oktató munkánkban feltárjuk Kemény reakciós mivoltát, annál inkább fel tudjuk használni a mi igazaink igazolására, amit helyesen ábrázol. Min­denestül kár volna odaengedni az ellenségnek. Hiszen irodalmi tanulmányai is vannak Keménynek, amelyeket semmiképpen nem mellőzhetünk, ha már Beöthyről, Négyessyről sem akarunk lemondani, mint ahogy ez kongresszusunkon nagyon helyesen elhangzott. Itt van Péterfy Jenő és itt a tanulmányíró Ambrus Zoltán. Huszadik századi költőink, elbeszélőink közül elég, ha csak kiejtem Ady és Móricz nevét, hány fontos tanulmányt és kritikát írtak ! Babits köréről nem is szólva, a fiatalabb nemzedékből úgy érzem kötelességem itt néhány szót szólani Gulyás Pálról. Nem a lokálpatrio­tizmus beszél belőlem — magának Debrecennek évek óta inkább szégyene, mint dicsekedni valója, hogy nem igyekszünk megtörni a körülre támadt országos csöndet. Hibáit mi ismerjük legjobban, de sok értéke is van : az ő nemzedékében az esszéírók közt kevesen közelítették meg nála jobban a valódi tanulmány­írót. A népi írók önelégült, fajikultuszos lírikusi együttesében Gulyás Pál tuda­tosan harcolt a sovinizmus ellen; Babitsék műköltői kozmopolitizmusával szemben a szájhagyomány nemzetköziségét kutatta, a szomszéd románoktól él az időben is távoleső Eddáig. A Kalevala jelentőségét az ő eredeti tanulmánya tudatosította. Költészetéből is érdemes volna összeválogatni egy kis antológiát. Nem érdektelen az ő példája, hogyan lehet valakinek a népköltés nemzetközi remekeit szuverénül saját lírájába olvasztani. S ha már a szépirodalm­i kiegészítésnél tartok, legalább a végén hadd mondjam el, amivel ezt a hiánylistát kezdenem kellett volna. Az emigráns irodalomra gondolok. Bóka László is érinti ezt. Azt hiszem, túl könnyen nyugod­tunk bele abba a fagyos elutasításba, amellyel az 1945-ös év olvasói fogadták a Szovjetunióból hazatért íróinkat. Akkor még azt láttuk műveikben, ami gyökeresen eltért addigi magyar olvasmányainktól, s azt mondtuk rá: pro­paganda. Ismét fel kellene venni ezt a pert mai igényünk, új olvasói tapaszta­lataink alapján,­­ főképp fiatal kritikusaink bevonásával. * Néhány kiegészítő szót arról is, miért olyan soványak egyelőre tudományos eredményeink. Mire kutatóink túljutottak az ideológiai alapszemináriumokon, egyre többen váltak egyetemi előadókká, s utolérte őket a jegyzetírás gondja. Rengeteg időt vesz ez igénybe, s ráadásul idült önelégületlenségben tart ben­nünket. Kardos Pál barátom fogalmazta meg legélesebben : Hamarosan el­jutunk oda, hogy a legkiválóbb módszerekkel tanítjuk hallgatóinknak a leg­problematikusabb szövegeket. De vannak a kutatásnak az időhiány mellett egyéb akadályai is. Tanár­segédem például jelentős anyagra bukkant Móricz Zsigmond tanácsköztár­sasági korszakából; olyan anyagra, amelyet kitűnően fel lehetne használni a termelő szövetkezetek népszerűsítésére. Először nagy lelkesedéssel fogadták, aztán kereken elzárkóztak a közlése elől azzal, hogy nem felel meg a Móriczról 11 I. Osztályközlemény

Next