A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (23. kötet, 1-4. szám)
Rigó László: A Petőfi-értelmezések történetéből
154 RIGÓ LÁSZLÓ soknak engedő munkátlan tevékenység és mozgalmasság jellemzi egész életét." Az életjelenségekre, benyomásokra való önkéntelen, gyors reagálás azonban számos esetben nem költői eszmék tolmácsolása. Petőfi megmutatja, hogyan lehet az élet benyomásait azonnal átültetni a költészetbe, de azt is, „mint lehet a költészetet az élethez alázni le". Az élet jelenségeit gyakran szelektálás, válogatás nélkül, s nem az érzelmek nemesítése, a lélek felemelése végett viszi be a költészetbe — nem eszményít. Költészete valószerűbb, mint elődeié, de nagy eszmék, az érzelmek nemessége dolgában nem viszi előre líránkat. Együtt érez korával, de benyomásain nem tud felülemelkedni. Eltalálja a kor hangulatát — „de nem a költő dolga, hogy a napi kérdések és szenvedélyek hangján szóljon"; és: „Mihelyt Petőfinek eszébe jut, hogy ő nemcsak költő, hanem demokrata, vagy politikai szerepre hivatott ember, s eszméket foglal versbe, alig mondható költőnek." A Petőfi-líra kettősségének magyarázata a költő egyéniségében rejlik. Az eszményi művésszel ellentétben „Petőfi lelkületében a szelídebb érzelmekkel, csöndes hangulattal szembetett sark nem az érzelmek mélysége vagy emelkedettsége volt, hanem a szenvedélyesség, az indulat, a vér és képzelet fölhevülése."A Két Petőfi van. Az igazi, egyszerű, őszinte, komoly, megfontolt jellem, lelke mélyén a szemlélődés, enyelgés és a csendes hangulatok embere. Pszichikumának eme alaptulajdonságán azonban a másik sarok, a rossz hajlamok, a vérmérséklet gyakran úrrá lesz: ilyenkor szenvedélyes, túlzó, gyermetegen dühöngő. A kétféle lelkiállapot szülte művek közül azok az igazi, petőfies alkotások, melyek a nyugodt, csendes, szemlélődő percek termékei, nevezetesen a genre, a népdal s bizonyos tájversek. Ezekben mértéktartó, ízlése nemes. Kevésbé értékesek vagy egyenesen értéktelenek viszont az izgató, lázító, idegen ízű politikai ódák, melyek az érzelmek nemesítése, a lélek felemelése helyett az indulatok, a bosszú fölzaklatását tűzik ki célul, s melyekben messze elmarad Vörösmarty mögött, valamint a szenvedélyes, tüzes, érzéki szerelmes versek, lelkiségének alaphajlamaitól elidegenedett, haragvó, a néptribun és próféta szerepében tetszelgő vagy a szerelmi szenvedélytől elragadott, képtelenségekbe tévedő, csapongó költő torzszüleményei. Petőfi népköltő. Népisége a naivitásában, közvetlenségében, költői nyelvének egyszerűségében nyilvánul meg. E népiségének azonban lényegében semmi köze politikai szerepléséhez, nem elveken alapuló társadalmi célzatú lázálmaihoz. „Az, hogy népköltő, s a népdalok szellemében költött, nincs vagy igen távoli rokonságban van democratikus szereplésével; . . . semmiben sem áll távolabb a nép költészetétől, mint politikai elveket megéneklő dalaiban. . . A nép dalnoka és a nép szószólója benne két oly különböző egyén, hogy alig ismerik egymást."5 Demokratizmusa egyébként is ellentmondásos jelen- 2Uo. V. 1859. 302. 3Uo. IV. 1858. 516. 4 Uo. V. 1859. 293. 5 Uo. 302. MTA I. Osztályának Közleményei 23, 1966