A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (23. kötet, 1-4. szám)

Rigó László: A Petőfi-értelmezések történetéből

A PETŐFI-ÉRTEL­MEZÉSEK TÖRTÉNETÉBŐL 165 ben, jellemvonásaiban, a népköltészetben gyökerezik: „Aranynál sehol sem találjuk a bizarrnak, a dagálynak, a világfájdalomnak, a cosmopolitaságnak azon elemeit, melyek Petőfit gyakran zökkenték ki a népköltészet azon igaz hangjából, melyet különben oly benső közvetlenséggel tudott érvényesíteni; de nem találjuk nála a népiesnek, póriasnak és korszerűnek elemeit sem. A nép­költészet azért éri Aranyban legszebb diadalát, mivel a műköltészet egész tisz­tultságával a legmagasabb eszméket és szépségeket is úgy tudja előállítani, hogy a nép egyszerű elméjére és mesterkéletlen szívére is hathatnak."29 Vajda-tanulmányának Petőfire vonatkozó egyes megállapításai még erő­sebben rokonítják Asbóth Petőfi-képét a Salamonéval — főként a Petőfi­oeuvre népies, illetve nemzeti jellegének, általában a népköltészet, a valamiféle alacsonyabb rendű népies, valamint a nemzeti költészet egymáshoz való viszonyának megítélésében vélekednek hasonlóan. Asbóth is úgy látja, hogy Petőfi csak népköltő volt, nem emelkedett sohasem a nemzeti költészet szint­jére: „Petőfi legfőbb magaslatára emelte a népköltészetet, de soha sem lépte túl határait." A legegyszerűbb ember is mindig megérti Petőfi hangját — ebben van a költő nagysága, de ebben korlátja is, mert, sajnos, Petőfi „megmaradt [a köznép] szellemi színvonalán,. . . szellemi látkörében." Asbóth itt még nyomatékosabban hangsúlyozza azt a meggyőződését, hogy Petőfi költésze­tének „nyersesége", „póriassága", „árnyoldalai" tették lehetővé az epigonok 1849 utáni áldatlan működését. De még tovább megy: a népies-nemzeti eszté­tikát elvető, már elavultnak tekintő Asbóth, Salamon szellemében, kifejezetten Petőfit teszi felelőssé azért, hogy, úgymond, harminc évig befolyásolta költőin­ket a köznépi, a népies színvonalon való megmaradásban. Petőfi költészetének történeti szerepét Salamonhoz hasonló érvekkel próbálja kisebbíteni: „lyránk­nak is, a nélkül, hogy feladván azt, a mit Petőfi meghódított, de szakítva az ő nyomán betalált pórlással és pongyolasággal, vissza kell fordúlni egyfelől a forradalom előtti nagyokhoz, keresni kell másfelől új utakat, hódítani új te­reket "30 * Az 1880-as évek végén Salamon — a Kisfaludy Társaság felkérésére — kiadásra gyűjti össze irodalmi tanulmányait. Felveszi a kötetbe a Petőfi­esszét is, de átírt szöveggel. Mielőtt tehát folytatnánk a tanulmány utóéletének bemutatását, foglalkoznunk kell a szöveg megváltoztatásával s ennek okaival. Hiszen a továbbiakban már — Péterfy és mások — inkább az új szövegvál­tozatra (vagy legalább arra is) támaszkodnak Salamon kritikusi működésének tanulmányozásakor, másrészt a módosítás figyelmen kívül hagyása, illetve mértékének nem kellő konstatálása folytán — mint látni fogjuk — téves filoló­giai és elvi megállapítások olvashatók Salamon szövegeiről egyes mai feldolgo­zásokban is. 29 Uo. 38, 46. 30 ASBÓTH JÁNOS: Vajda János: Jellemrajzok és tanulmányok. Bp. 1892. 254—255.

Next