A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (25. kötet, 1-4. szám)
Pándi Pál: „Kísértetjárás" a magyar irodalomban (1830-1848)
PÁNDI PÁL Polgárosulásért vívott harcának plebejus tendenciája nem azt jelenti, hogy Vajda Péter az utópista szocialista eszméket ültette át a hazai viszonyok közé. De bátorították őt ezek az eszmék; erős a valószínűsége annak, hogy ismerte Lamennais műveit (s teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy Lamennais tudott Vajda Péterről), és indokolt Turóczi Trostler József megállapítása: "A plebejus Vajda Péter Erkölcsi beszédeiben állandóan érinti a saintsimonizmus gondolatkörét."18 Mindennek nem mond ellent az a tény, hogy Vajda nemcsak ,,az óságpipőkektől" határolta el magát („kik odúikból és madaraikint rád huhognak"), hanem a ,,túlzók"-tól is, „kik akkorát akarnak ugorni, hogy nyakszegésök kikerülhetetlen" (Erény és bűn). Ha Vajda írásaiban Lamennais rokonhangjaira ismerünk, akkor bízvást elmondhatjuk, hogy Bozzai Pál műve, a Kelet könyvei a francia abbé Pardessának közvetlen hanghatását mutatja, egy hazai körülményekre összpontosított gondolatvilágban. Bozzai tizenöt fejezetből álló prózai költeménye, poétikus filozófiai eszmefuttatása 1848-ban jelent meg az Életképekben. Már az intonáció világosan jelzi a Lamennais-hatást, s egyben azt is, hogy Bozzai indulatainak és gondjainak középpontjában a haza áll. „Legyünk ébredők a hajnallal, munkálkodók a nappallal és elmélkedők az éjszakával. — Mert az idők elközelgettek. Üdv annak, aki ébred, munkálkodik és eszmél a hazáért !" Az abbé művének romantikus vízióját a királyi szertartásról idézi emlékezetünkbe Bozzai a megszemélyesített absolutismus vallomásával, a rossz tudatos vállalásának a hirdetésével.19 S nemcsak a hang, nemcsak egy jelenet, hanem az eszmék is jelzik a rokonságot Lamennais-val, illetve az új szociális gondolatokkal. Az „absolutismus" riadtan konstatálja, hogy „az idők megváltozának". Hogyan? „A munkások műhelyein és a szegények kunyhójában 18 Révész Imre Lamennais és a magyarok c. tanulmányában ismerteti Lamennaisnak egy 1845. február 14-én kelt levelét, amelyet De Gerando Ágost feleségéhez, gróf Teleki Emmához intézett, s melyben megköszöni a hozzá eljuttatott, Vajda Péter-féle „költeménytöredékek" fordítását. Lamennais nagy elismeréssel nyilatkozott a versekről, s üdvözletét küldi a költőnek, „oly hő szavakban, minek a barátok lelkeit lelkesítik, habár a Gondviselés úgy rendelte, hogy a nagy egyesülés napjáig egymástól elválva éljenek". (M. Tud. AK. Tört. Tud. Oszt. Közl. 1954.)— Turóczi Trostler tanulmányát Id. IT 1949. 2. sz. 19 Ilyen részletre gondolunk: „Vagyok a szolgalelküek bálványa. Vagyok a népek gyűlölete. Vagyok az isten ostora, ki az emberi nemzetnek vétkeit ördögök által büntetteté meg. Hasznot csináltam magamnak az emberek vakságából. Szolgámmá tettem a gyűlöletet, a nagyravágyást, az irigységet és szívtelenséget. És ezen sokféle, egymás ellen küzdő lelki állapotokból számukra egy valódi állapotot teremtek, a szolgaság állapotát. És uralkodóvá lettem a földön. Istenekké tettem a fejedelmeket és állatokká a népet. És midőn ekképpen kiidomítom az emberek lelkeit, adok nekik egy bálványt, kinek neve Rend vala, célja pedig megállandósítani az én intézményeimet . . . stb." Ehhez hasonló hangra figyelhetünk fel Petőfi Drámatöredékében, Caraffa és a hóhérok párbeszédében. MTA I. Oszt. Közi. 25. lves