A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (25. kötet, 1-4. szám)

Pándi Pál: „Kísértetjárás" a magyar irodalomban (1830-1848)

PÁNDI PÁL Polgárosulásért vívott harcának plebejus tendenciája nem azt jelenti, hogy Vajda Péter az utópista szocialista eszméket ültette át a hazai viszonyok közé. De bátorították őt ezek az eszmék; erős a valószínűsége annak, hogy ismerte Lamennais műveit (s teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy Lamen­nais tudott Vajda Péterről), és indokolt Turóczi Trostler József megállapítása: "A plebejus Vajda Péter Erkölcsi beszédei­ben állandóan érinti a saint­simonizmus gondolatkörét."18 Mindennek nem mond ellent az a tény, hogy Vajda nemcsak ,,az óságpipőkektől" határolta el magát („kik odúikból és madaraikint rád huhognak"), hanem a ,,túlzók"-tól is, „kik akkorát akarnak ugorni, hogy nyakszegésök kikerülhetetlen" (Erény és bűn). Ha Vajda írásaiban Lamennais rokonh­angjaira ismerünk, akkor bízvást elmondhatjuk, hogy Bozzai Pál műve, a Kelet könyvei a francia abbé Pard­es­sának közvetlen hanghatását mutatja, egy hazai körülményekre összpontosí­tott gondolatvilágban. Bozzai tizenöt fejezetből álló prózai költeménye, poéti­kus filozófiai eszmefuttatása 1848-ban jelent meg az Életképekben. Már az intonáció világosan jelzi a Lamennais-hatást, s egyben azt is, hogy Bozzai indulatainak és gondjainak középpontjában a haza áll. „Legyünk ébredők a hajnallal, munkálkodók a nappallal és elmélkedők az éjszakával. — Mert az idők elközelgettek. Üdv annak, a­ki ébred, munkálkodik és eszmél a hazá­ért !" Az abbé művének romantikus vízióját a királyi szertartásról idézi emlé­kezetünkbe Bozzai a megszemélyesített absolutismus vallomásával, a rossz tudatos vállalásának a hirdetésével.19 S nemcsak a hang, nemcsak egy jelenet, hanem az eszmék is jelzik a rokonságot Lamennais-val, illetve az új­ szociális gondolatokkal. Az „absolutismus" riadtan konstatálja, hogy „az idők meg­változának". Hogyan? „A munkások műhelyein és a szegények kunyhójában 18 Révész Imre Lamennais és a magyarok c. tanulmányában ismerteti Lamennais­nak egy 1845. február 14-én kelt levelét, amelyet De Gerando Ágost feleségéhez, gróf Teleki Emmához intézett, s melyben megköszöni a hozzá eljuttatott, Vajda Péter-féle „költeménytöredékek" fordítását. Lamennais nagy elismeréssel nyilatkozott a versekről, s üdvözletét küldi a költőnek, „oly hő szavakban, minek a barátok lelkeit lelkesítik, habár a Gondviselés úgy rendelte, hogy a nagy egyesülés napjáig egymástól elválva éljenek". (M. Tud. AK. Tört. Tud. Oszt. Közl. 1954.)— Turóczi Trostler tanulmányát Id. IT 1949. 2. sz. 19 Ilyen részletre gondolunk: „Vagyok a szolgalelküek bálványa. Vagyok a népek gyűlölete. Vagyok az isten ostora, ki az emberi nemzetnek vétkeit ördögök által büntetteté meg. Hasznot csináltam magamnak az emberek vakságából. Szolgámmá tettem a gyűlöletet, a nagyravágyást, az irigységet és szívtelenséget. És ezen sokféle, egymás ellen küzdő lelki állapotokból számukra egy valódi állapo­tot teremtek, a szolgaság állapotát. És uralkodóvá lettem a földön. Istenekké tettem a fejedelmeket és állatokká a népet. És midőn ekképpen kiidomítom az emberek lelkeit, adok nekik egy bálványt, kinek neve Rend vala, célja pedig megállandósítani az én intézményeimet . . . stb." Ehhez hasonló hangra figyelhetünk fel Petőfi Drámatöredék­ében, Caraffa és a hóhérok párbeszédében. MTA I. Oszt. Közi. 25. lves

Next