A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (28. kötet, 2-4. szám)

Tudományos ülésszak Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából - Pándi Pál: Petőfi Sándorról

TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK PETŐFI SÁNDOR SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL 121 uralkodott Petőfi lírájában, de a lírán kívüli valóságban nem volt uralkodó ez a világkép. Még az 1840-es években sem jutott hegemóniára az a szemlélet, világnézet, amely ilyen képben összegezte a valóságot s a valóságra vonatkozó elképzeléseket. Petőfi költői világa és az ezt kialakító szemlélet mégis valóság, s nem önkényes konstrukció. A magyar társadalom — sőt, túlzás nélkül állíthatjuk, a világtörténelem belátható szakaszának fejlődése — visszaigazolta Petőfi költői igazságát. S ez csak azért következhetett be, mivel Petőfi a való világ­ban benne rejlő meghatározások, felhatalmazások lírai megragadásával, kom­binációival építette fel a maga világát, amely úgy kapcsolódott a meglevőhöz, hogy kritikailag és programadóan kiemelkedett a meglevőből, s mint művészi valóság hatott vissza a nem-művészi valóságra. II. Valóságosnak és megvalósítandónak, átformálandónak és az átformálás tendenciájának egységes művészi valóságként történő lírai felmutatása az egész alkotói folyamat mozgósítását követeli meg. Ennek a folyamatnak volta­képpen minden jelentős alkotónál, művészi újítónál jellegzetes tényezője az összekapcsolási készség, az az adottság, amellyel hiteles emberi nexust tud teremteni a költészet világában szokott és szokatlan, valódi és vágyott, köz­használatú és ritkán előforduló, lokális és egyetemes, konkrét és elvont között. A fiatal Petőfi talán 1840-ben vagy 1841-ben írta meg Az őrágyhoz­ című disztichonos vallomását: Égig emeljen bár a játszi szerencse kegyelme, És legyen első rang rangom az isten után; S bár csak azért szüljön két India kincset özönnel, Hogy büszkén ajakam mondani tudja: enyém! Durva faalkotmány! emléked nem leszen irtva Szümből s akkoron is hajlik öledbe fejem. Hisz te az ínségnek mikor éje boronga körűlem S hervasztott a bú, balzsamos enyhet adál. Enyhet adál! az élő vad kínok örömtelen ifjú Leggyönyörűbb álmit kebletlen álmodozá. Bizonyára nem a tudatos ars poétikai eltökéltségnek, hanem a konven­ciók burkát feszegető tehetségnek, a versbetörő élmény erejének köszönhető­ ­ P. S. Összes Művei új kritikai kiadásának sajtó alá rendezői a költemény keletke­zését 1841. február-márciusra teszik. A vers jegyzetében a többi között ezt olvassuk: ,,azágy: a nyelvújítási mintára készült szó egyelőre Petőfi alkotásának látszik . . ." (I. k. 251. o.) MTA I. Oszt. Közl. 28, 1073

Next