Nagyvilág, 1982 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - Schnurre, Wolfdietrich: Schmidt úr elintézte
Wolfdietrich Schnurre SCHMIDT ÚR ELINTÉZTE A körzeti csendőrnek ezekben a napokban épp egy szomszédos faluban akadt dolga, ahol rejtélyes módon ismét eltűnt pár tyúk, a polgármester tehát azt ajánlotta Franz Schureknek, forduljon egyenesen a járási székhelyen az illetékesekhez. Franz Schurek így is tett, skiküldtek hozzá egy Schmidt úr nevű nyomozót. Ez a Schmidt úr zömök, ,nem túlzottan fürge mozgású férfiú volt, kopaszodott a feje, lábszártekercset és sétabotot hordott, orrán folytonosan bepárásodó cvikkel ült. A mellényére acélhorgocskát varrt, erre akasztotta sapkáját, akár az újságkihordók a nagyvárosokban. A konyhába tessékelték be, Schurekné egy pohár tejet és májashurkával megrakott tányért tett eléje, mielőtt azonban az egészszel végezhetett volna. Franz Schurek megkérdezte, nem lakott-e jól, mire Schmidt úr rögtön abbahagyta az evést, s azt válaszolta: dehogynem, köszöni. - Bertramról van szó - mondta Franz Schurek. - Aha! - válaszolt hivatalosan Schmidt úr. - Már öt napja, hogy eltűnt nyomtalanul - mondta Schurekné. - Épp most, aratás idején - folytatta Franz Schurek. - Hálátlanság a kölyöktől. De ilyen mindegyik, mind csak ilyen. Schmidt úr látta, hogy Schurekné az asztal alatt megböki férjét. - Tudja, az a helyzet, hogy nagyon aggódunk miatta. Igen, tudja, felelte Schmidt úr. - Bertram idegenből vetődött ide, igaz? Úgy fogadták be? - Igen - mondta Franz Schurek -, de honnan veszi ezt maga? - Láttam a cipőjét - felelte Schmidt úr. - Ő hagyott ott egy párat a tornácon, ha jól láttam. - Honnan tudnám én azt - mondta Franz Schurek. - Hogyne - sietett Schurekné. - Hogyne, ő hagyott. - Persze, persze - mondta Schmidt úr. - És hány éves is ez a mi... Bertramunk? - Tizennégy - mondta Schurekné, minthogy a férjének egyszerre elment a kedve a válaszolgatástól. - Aha! - ismételte Schmidt úr. - Nagyon leköteleztek a felvilágosításaikkal. Folyamatosan tájékoztatni fogom önöket... izé ... asszonyom.