Állami főgimnázium, Nagybánya, 1892
39 még a középkorban is uralkodó volt. Ezzel ellentétben áll a heliocentrikus világrendszer, mely szerint a Nap és az állócsillagok állnak és a Föld kering a bolygókkal együtt a Nap körül. E rendszernek volt hirdetője samosi Aristarchus (Kr. e. 280 körül). Azon ellenvetésre, hogy a Föld mozgása következtében az állócsillagoknak látszólag változtatniuk kellene helyzeteket. Aristarchus megjegyzi, hogy az állócsillagok sphaerája oly aránytalanul messze esik a Naptól, hogy a Föld mozgása a Nap körül nem hozhat létre észrevehető változást az állócsillagok kölcsönös helyzetében. Rendszere azonban a geocentrikus rendszerrel szemben nem talált követőkre. Megjegyzendő, hogy Aristarchus az első, ki a Napnak a Föld és Holdtól való távolságait összehasonlítólag mérte. Eredményei ugyan hibásak, de módszere helyes volt. A geocentrikus rendszer további fejlesztője Hipparchus (Kr. e. 160—125), ki Alexandriában tanított. A bolygók szabálytalan mozgását abból magyarázza, hogy a Föld, mely körül a bolygók köralakú pályákon mozognak, e pályák középpontján kívül van. Szintúgy megmagyarázta (legalább részben,) a holdmozgás szabálytalanságait, meghatározta az év hosszát, mely szerinte 365 nap, 5 óra 55 perc, kiszámította a Hold és Nap távolságát a Földtől, s az elsőre nézve majdnem helyes értéket (59 földsugárt) talált. Megállapította végre az aequinoctiumok praecessióját és 1080 állócsillagot felkaroló csillagkatalógust állított egybe. Mindezzel méltán megérdemelte, a »nagy csillagász« elnevezést. Hipparchus művét folytatta Ptolemaeus (Kr. u. 70—147) kinek tekintélye tán legtovább és legérintetlenebbül tartott az ókori tudósok közül. Nagy csillagászati művében (JMeyáhjīxiVt«tg) fölkarolja mindazt, amit a csillagászat terén tudtak. (Műve a a középkorban arab fordításban »Almagest« néven volt ismeretes). A Földet szintén nyugvónak tartja. A Hold és bolygók mozgásainak szabálytalanságait az epicyclusokkal fejti meg. Föltételezi ti. hogy a keringő égitest oly körpályán mozog, melynek középpontja szintén körpályán halad a középpont kívüli Föld körül. Az így keletkező vonal az epicyclus. Föltevéséhez azonban még oly sok mellékes föltétel szükséges, hogy rendszere a legnagyobb mértékben bonyodalmas. Mint csillagász említendő még Sosigenes (Kr. e. 46.) ki