Állami főgimnázium, Nagybánya, 1913

Memoriter a gimnáziumban. A memorizálás nagy szerepet játszott az ó- és középkor iskoláiban, mert a tanultaknak, illetőleg a tanított könyveknek szó szerint, könyv nélkül való tudását tekintették a míveltség és tudás legfőbb feltételének. S a könyvnyomtatás előtt, ha valaki valójában tudni és tanítani akart valamit, azt be kellett tanulni. Ciceróról való ismerete például annak a tanárnak vagy tanulónak volt legnagyobb — a középkor felfogása szerint — aki legtöbbet tudott Ciceróból könyv nélkül. Megcsodálták az olyan tudóst, aki az egész Ilias-1 vagy Reneis-1 könyv nélkül tudta. A könyvnyomtatás feltalálásával a felfogás e tekintetben nagyon megváltozott, s az ismereteknek ilyen szajkó módjára való betanulását és könyv nélkül való tudását már Montaigne értéktelennek mondotta: „Savoir par coeur ce n’est pas savoir.“ A könyvek és folyóiratok, a lexikonok és könyvtárak elterje­désének mai korszakában ennek az u. n. portatív emlékezetnek nem is tulajdoníthatni olyan jelentőséget és értéket, mint a régi századokban. Ma akár megbukhatik a magyar irodalomból az érettségi vizsgálaton az a diák, aki az egész Zalán futásá­t könyv nélkül tudja. Sőt az újkori felfogás az értelemnek és ítéletnek felbecsü­lésében, s a könyv nélkül való tudásnak és portativ emlékezet­nek lebecsülésében talán tulságba is esett. Mert elvégre helyes fogalmakat és ítéleteket alkotni csak megfelelő mennyiségű is­mereti adatok alapján lehet, melyeknek megszerzése az emlé­kezet eleven működése nélkül lehetetlen, s az idegen nyelvek­

Next