Református Bethlen-kollégium, Nagyenyed, 1890

Évzáró beszéd. Az isteni gondviselésbe vetett erős hittel, a szeretet áldó szavával, testünk, lelkünk pihent erejével, magunk előtt a nagy fejedelem vezérlő szellemével, munkára, tettre kész önbizalommal indultunk arra a körútra, melyen az újra, meg újra ismétlődő évek szakadatlan során annyi nemzedék keresett és talált örök­becsű kincseket. Az útnak immár ismét végén állunk : a Bethlen­­kollégium évkönyve egy évvel gazdagabb. Mielőtt az út fáradalmait kipihenni az édes otthon és szeretteink zajtalanabb körébe vo­nulnánk, még egy kötelesség áll előttünk: át kell vizsgálnunk évkönyvünknek e lapjaira írt följegyzéseinket, kivonnunk azokból a jövőben hasznosítható tanulságokat, mérlegbe vennünk az elért eredményeket. És itt első helyen nekem kell elmondanom, leg­alább vázlatokban, egyfelől a magam, másfelől az intézet vezeté­sével megbízott társaim nevében úti élményeinket, a különböző irányok pontos megfigyeléséből eredő tapasztalatainkat, teljesült reményeinket, csalódásainkat, örvendetes vagy kellemetlen felfe­dezéseinket. Második helyen tiltek a beszámolás kötelessége, ne­mes ifjúsági — Nyissátok ki hát mindnyájan azt az úti naplót, a melyet ez év alatt szigetekben, telketekben vezettetek, tartsa­tok beható és elfogulatlan szemlét följegyzéseitek,­­lenyomásaitok fölött; állítsátok magatokat saját lelkiismeretetek itélőszéke elébe, kérdezzétek meg attól, hogy megfeleltetek-e min­dazon kötelessé­geknek, melyeket szüleitek minden áldozatra kész szeretete, azok helyetteseinek odaadó buzgalma, jogos reménye, testi-lelki gyara­podásotok, jövendő elh­ivatásotok sokszoros érdeke szabott ki ez évre nektek; megtettétek-e mindazt, a­mit az istentől adott erők teljes felhasználásával elérnetek lehetett . Ekkor lesz az évkönyv­nek ez a része is teljes, ekkor mondhatjuk el, hogy jól számol-

Next