Református Bethlen-kollégium, Nagyenyed, 1890
Évzáró beszéd. Az isteni gondviselésbe vetett erős hittel, a szeretet áldó szavával, testünk, lelkünk pihent erejével, magunk előtt a nagy fejedelem vezérlő szellemével, munkára, tettre kész önbizalommal indultunk arra a körútra, melyen az újra, meg újra ismétlődő évek szakadatlan során annyi nemzedék keresett és talált örökbecsű kincseket. Az útnak immár ismét végén állunk : a Bethlenkollégium évkönyve egy évvel gazdagabb. Mielőtt az út fáradalmait kipihenni az édes otthon és szeretteink zajtalanabb körébe vonulnánk, még egy kötelesség áll előttünk: át kell vizsgálnunk évkönyvünknek e lapjaira írt följegyzéseinket, kivonnunk azokból a jövőben hasznosítható tanulságokat, mérlegbe vennünk az elért eredményeket. És itt első helyen nekem kell elmondanom, legalább vázlatokban, egyfelől a magam, másfelől az intézet vezetésével megbízott társaim nevében úti élményeinket, a különböző irányok pontos megfigyeléséből eredő tapasztalatainkat, teljesült reményeinket, csalódásainkat, örvendetes vagy kellemetlen felfedezéseinket. Második helyen tiltek a beszámolás kötelessége, nemes ifjúsági — Nyissátok ki hát mindnyájan azt az úti naplót, a melyet ez év alatt szigetekben, telketekben vezettetek, tartsatok beható és elfogulatlan szemlét följegyzéseitek,lenyomásaitok fölött; állítsátok magatokat saját lelkiismeretetek itélőszéke elébe, kérdezzétek meg attól, hogy megfeleltetek-e mindazon kötelességeknek, melyeket szüleitek minden áldozatra kész szeretete, azok helyetteseinek odaadó buzgalma, jogos reménye, testi-lelki gyarapodásotok, jövendő elhivatásotok sokszoros érdeke szabott ki ez évre nektek; megtettétek-e mindazt, amit az istentől adott erők teljes felhasználásával elérnetek lehetett . Ekkor lesz az évkönyvnek ez a része is teljes, ekkor mondhatjuk el, hogy jól számol-