Református gimnázium - Bethlen kollégium, Nagyenyed, 1894
A Kollégiumról általában. I. Évzáró beszéd. Ezen iskolai évet megnyitó beszédemben utalva azon szeretetre, mely titeket, nemes ifjúság, intézetünk falai között fogad ; számotokra az édes otthon helyett második otthont ad ; módot és eszközöket nyújt arra, hogy Istentől nyert tehetségeiteknek összhangzatos fejlesztése és jövendő erkölcs-szellemi jellemetek alapjának biztos megvetése által ebben az iskolai évben is közeledjetek, emelkedjetek a valódi miveltségnek azon eszményi magaslata felé, hol a tudás nemes érzülettel és tetterős akarattal párosul: az áldott emlékű alapitóknak nemzeti mivelődésünket munkáló ezen szeretetére utalva, buzdító beszédem e szavakkal végezem : „Vajha elmondhatnék majd: ime egy szép, termésben gazdag esztendő! mely méltó intézetünk hírnevéhez és az alapitóknak örökké élő szeretetéhez!“ Ez a majd immár elkövetkezett! A perczek tova tűntek, az órák lezajlottak! És most egy évi munkálkodásnak állunk a véghatárán — rám nézve rektori tisztemből kifolyólag azon kötelességgel, hogy visszatekintsek annak folyamára, kiemeljem főiskolánk ez évi történetéből mindazon mozzanatokat, melyek irányzó hatással valának úgy belső életére, mint jövendő fejlődésére, és beszámoljak részint saját tapasztalataim, részint az egyes igazgatóságoktól nyert adatok nyomán ifjúságunk és tanári karunk közös munkásságának eredményéről! 1-