Nagy Iván: Magyarország családai. Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 1. kötet (1857)
sylvanicáján kivül Kővárytól dicséretes munkát birunk 1854-ből; de ez is csak a nevezetesebb családok leszármazásaira vonatkozik. Kézirati gyűjteményeink tagadhatlanul szép számmal vannak, de ezek is pusztán történeti — sőt legtöbbször évjegyzetek nélküli családfákat tartalmaznak, nagy részben pörökből, de csak is a volt kir. Curia előtt folyt perekből szedegetve. Legtöbbször pedig e családfák leányágról rokon több családneveken folynak le, tehát egy egy családra igy is csonkán nyújtják az adatokat. Ide járul az is, hogy a perekben hitelesített nemzékrendeket sem lehet mindig a történésznek elfogadnia. A bíró csak az előterjesztett okmányokból szól; a történésznek szélesebb tere van, az maga szerzi be az igazoló okmányokat, és juthat olyanokhoz, melyet a peres fél a bíróság előtt nem kívánt felmutatni, így azután gyakran a törvényszerűleg hiteles nemzékrend megdől a történész ítélőszéke előtt. Történelmi forrásainkból a legnagyobb fáradság mellett csak egyes ízéket, — de folytonos nemzék-kapcsolatot nem — meríthetünk. Oklevél-gyűjteményünk csak Mátyás koráig terjed, az sem teljes. A későbbi korból itt-ott elszórva nagyon kevés az, mi sajtót látott. A legtöbbet még most is köz- és magánlevéltárak rejtik el. A legkimerítőbb adatokat tehát csak egyes családok mindenképen elfogulatlan és hiteles közleményei nyújthatnák, ezt azonban egészben reményleni fajunk ismerete nem engedi. Úgy hiszem ezek elég fogalmat nyújtanak e gyűjtemény fáradságos összeállításáról. Munkámnak oly széles kört szabtam, hogy az a magyar korona alatti országok összes nemes családait tartalmazza és azt hiszem, e részben legalább Magyarország nemes családaira nézve statistikai adatul szolgálhatand. Hazánkban az 1848-as törvény hatályba léptéig a nemzetet csak a nemes rend képezi.