Nagy Iván: Magyarország családai. Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 1. kötet (1857)

s­y­l­v­a­n­i­c­á­j­á­n kivül Kővárytól dicséretes munkát birunk 1854-ből; de ez is csak a nevezetesebb családok leszár­mazásaira vonatkozik. Kézirati gyűjteményeink tagadhat­lanul szép számmal vannak, de ezek is pusztán történeti — sőt legtöbbször évjegyzetek nélküli családfákat tartalmaz­nak, nagy részben pörökből, de csak is a volt kir. Curia előtt folyt perekből szedegetve. Legtöbbször pedig e családfák leány­ágról rokon több családneveken folynak le, tehát egy egy családra igy is csonkán nyújtják az adatokat. Ide járul az is, hogy a perekben hitelesített nemzékrendeket sem lehet mindig a történésznek elfogadnia. A bíró csak az előterjesz­tett okmányokból szól; a történésznek szélesebb tere van, az maga szerzi be az igazoló okmányokat, és juthat olyanokhoz, melyet a peres­ fél a bíróság előtt nem kívánt felmutatni, így azután gyakran a törvényszerűleg hiteles nemzékrend meg­dől a történész ítélőszéke előtt. Történelmi forrásainkból a legnagyobb fáradság mellett csak egyes ízéket, — de folytonos nemzék-kapcsolatot nem — meríthetünk. Oklevél-gyűjteményünk csak Mátyás koráig terjed, az sem teljes. A későbbi korból itt-ott elszórva nagyon kevés az, mi sajtót látott. A legtöbbet még most is köz- és magán­levéltárak rejtik el. A legkimerítőbb adatokat tehát csak egyes családok mindenképen elfogulatlan és hiteles köz­leményei nyújthatnák, ezt azonban egészben reményleni fa­junk ismerete nem engedi. Úgy hiszem ezek elég fogalmat nyújtanak e gyűjte­mény fáradságos összeállításáról. Munkámnak oly széles kört szabtam, hogy az a magyar korona alatti országok összes nemes családait tartalmazz­a és azt hiszem, e részben legalább Magyarország nemes csa­ládaira nézve statistikai adatul szolgálhatand. Hazánkban az 1848-as törvény hatályba léptéig a nem­zetet csak a nemes rend képezi.

Next