Állami Szabolcs vezér gimnázium, Nagykálló, 1948
PUSKIN (1799—1837) Mennél nagyobb egy ember, annál nagyobb az irodalma. Puskin az orosz irodalomnak éppoly zenitpontja, mint Shakespeare az angolnak, Moliere a franciának, Goethe a németnek, Dante az olasznak, Petőfi a magyarnak. Fiatalon, 38 éves korában oltotta ki egy családi élete feldúlására törő, idegen, udvari agent-provocateur párbiaiürüggyel az életét, véget vetett egy lázasan teremtő agy hihetetlen termelékenységre képes alkotó tevékenységének, de így is volt ideje sokat m értékben nagyot hagyni a szépségekre éhes világgól. Életrajzát, pályája regényes fordulatait eddig is bőven közölték a világ különböző llexikonai és irodalomtörténetei. Most pedig a másfélszázados jubileum brosúrairodalma alkalmi cikkei és megemlékezései, magyarul is hozzáférhetően, bizonyára köteteket, könyvtárakat töltenének meg. Ilyen esetben a legparányibb személyes élmény többet ér kötetnyi reprodukciónál. Megpróbálok az orosz irodalom e titánjával szemben elfogalalt személyes állásfoglalásomról én is számot adni. Először is megkap életkörülményei közt véralkatának néger eleme. Miként a francia irodalom leértékelt, de olvasók millióitól bálványozott mesemondó veteránjának, az idősebb Dumasnak egyik közeli őse néger volt, Puskin ereibe is Nagy Péternek Hannibál nevű, tábornokká lett, lángeszű inasából, mint a költő egyik anyai őséből jutott egy kis forró afrikai vér. Mindkét irodalmi kitűnőség eleven cáfolata a rasszizmus tébolyultjainak s a vérkeveredés elvi ellenségeinek. Feltűnő azután politikai éleslátására, ösztöne csalhatatlanságára, profétikus megáldottságára s bátor becsületességére nézve, hogy a szabadságot főúri rangja, az udvar kegye, az uralkodó osztály sok dédelgető csábítgatásai ellenére mindenekfölött szerette. Korlátokat nem tűrt, csak tiszta intellektusára , belső sugalmaira hallgatott. Tanulékony volt, de sokkal önállóbb, szabadabb szellem, semhogy bárki utánzásában kedvét lelhette volna, bármi irodalmi divathoz, műfajhoz, irányarthoz lekötötte volna magát. Legrokonabb géniusznak még Byront érezhette, de egészen más az ő Anyeginje, mint az angol költő Manfrédja, Kainja, Don Juanja s más hasonló verses regényalkotásai. Bármennyire mostohább, fejletlenebb, barbáraib az a társadalmi alap, amellyből Puskin bűbájos alkotása kisarjad, mégis sokkal szelídebb, harmonikusabb, megbékéltetőbb, mint angol költőtársáé. Van ugyan benne bőven művészi eszközökkel tompított társadalomkritika, hiszen ezért nevezte Bjelinszkij az Anyegint az orosz élet enciklopédiájának, amikor pőrére