Református tanítóképző, Nagykőrös, 1929

Minden alapja meg volt arra, hogy nyugodt, derűs, boldog jövendőt reméljen a maga és családja számára. De közben, 1914-ben, a világháború Csaplár Aladár tanárt is a harctérre szólítja s mint frontharcos küzd hazánk szabadságáért. Mikor pedig megtörtén és betegen a harcteret elhagyni kényszerül, veszedelemben van már az ősi fészek, a 300 éves kollégium és vele együtt egész Erdély. Egy ideig meg­próbálkozik megalkudni az oláh uralommal, de ez sem sikerül neki, míg végre kénytelen elhagyni Erdélyt s hosszú, szomorú vándorútra indul ki családjával együtt. A nagyenyedi Bethlen-kollégiumból, ahol 1905-től 1920-ig működött, Kecskemétre kerül tanárnak az ottani ref. tanítónőképzőbe, majd 1922. évi október hó 31 .-étől kezdve, amikor a nagykőrösi tanítóképzőhöz választják meg tanárnak, Nagykőrösön folytatja hivatását egészen 1930. évi február hó 27-én bekövetkezett haláláig. Erdélyből történt menekülése lázas tevékenységre sarkalja. Ő, aki már jóval előbb, hivatása közben még 1902-ben Komáromban gazdasági tanfolyamot végzett, majd 1906-ban Budapesten a dadogók és egyéb beszédhibában szen­vedők oktatására képesítő tanfolyamon is részt vett, menekülése után Kecskeméten 1921-ben a kereskedelmi tanfolyamot is elvégzi s Budapesten 1922-ben meg­szerzi a tanítóképző-intézeti tornatanári oklevelet is, így—teljesen felkészülve — jó 1922-ben tanítóképzőnkbe. Tankönyveket ír, melyek, sajnos, az akkori mostoha viszonyok között nem láthattak napvilágot. Közben gazdasági irányú népművelési előadásokat tart, szorgalmazza a nagy­kőrösi m. kir. téli gazdasági iskola felállítását, a gyógynövény-vegyipari rész­vénytársaság megalakulását, majd a Gazdasági Egyesület, később pedig a Baromfitenyésztő Egyesület titkára lesz. Mint ilyen, baromfitenyészetet létesít és fajbaromfiaival az országos kiállításokon számos elismerő oklevelet és érmet nyer. Állami támogatást is kap fajbaromfi-tenyészete kifejlesztésére. Mindemellett Csaplár Aladár a kathedrán volt csak igazán nagy. Mint a természettudományok tanára kiváló eredményeket produkált. Ez a szolgálat érvényesült tankönyvírói törekvéseiben is. A természettudományi gondolkodás azonban nem tette egyoldalúvá s nem zsugorította össze világnézetét. Tan­könyvei át vannak szőve vallásos, nevelő gondolatokkal zsoltár-idézetekkel. Az „égnek fényessége“ világította át lelkét és ő látott. Látta, hogy az örök igazságok forrása nem a föld, nem a teremtmény, hanem a földnek és a mindenségnek teremtője : az Isten. Ez váltotta ki belőle a magyar Hiszekegy gondolatait realizáló szimbolikus tornagyakorlatokat is a nemzeti lobogó tiszteletére. Ma már sokhelyt előadják ezeket a tornagyakorlatot, amelyek ekkér jelentős tényezői a magyar nemzeti érzés ápolásának és erősítésének. „Kultúra és többtermelés a magyar fel­támadás fegyverei“ — volt az ő jelszava.

Next