Állami főgimnázium, Nagyszeben, 1876
miénk a választás, biztosak vagyunk a felől, hogy ez úton ismeretterjesztő s léleknemesítő olvasmányokat adunk ifjainknak, de máskép vagyunk az adományokkal. Ezek közt igen sok lehet olyan mű, mely akár tartalmánál, akár irányánál vagy nyelvezeténél fogva éppen nem ifjúsági könyvtárba való. De másfelől meglevő könyveink közt is több lehet olyan, mely — főleg a tudományos munkákat értve — az újabban megjelentek által túl lévén szárnyalva vagy úgy szólva leélvén magát nem használható. Az ilyenekkel szemben legyünk óvatosak. Azt lehet mondani, hogy a hány használatra érdemes művel szaporodik évenként ifjúsági könyvtárunk, ugyan annyit bátran félretehetünk a régiek közül, s hogy ezek melyek legyenek, bár maga a használat is megmutatja gyakran, de főleg a mi feladatunk azt megítélni. Sokkal fontosabb és kényesebb e kérdés mint a minőnek első tekintetre látszik s és ezért nem lehet eléggé ajánlani az illetők figyelmébe. Ifjúságunk azon része, mely szabad idejét nem szokta haszontalanságokra elfecsérleni, hanem a tulajdonképeni iskola kötelességeken felül tudományos vagy szépirodalmi munkák olvasásával gyarapítja ismeretét, megérdemli azt a fáradságot, hogy mi kik útmutatói vagyunk, e tekintetben is helyes irányban vezessük őket s magunk mutatva meg, hogy mi a jó s mi a mellőzhető, könnyitsük meg az igy elérhető czélt. Hány meg hány nem helyes ismeretet sajátít el s hány meg hánydegen szellemű kifejezést szokik meg az ifjú az elavult tudományos munkák s a vásári férez-forditások miatt!! Az ismereteknek olvasás útján való gyűjtése olyan oktatás, mely lassan ugyan, de biztos és szép eredményt képes felmutatni, ha megtartja helyes irányát. Ez könnyíti meg az ifjú szabad gondolkozását, ez tanítja meg gondolatainak gyors és szabatos kifejezésére s csak a helyesen választott olvasmányok fejlesztik a kedélyt s erősítik a jellemet a mellett, hogy észrevétlenül és még is nagy mértékben gyarapítják az ismereteket. Ezért tehát ne törekedjünk arra, hogy könyvtárunk nagyságával s köteteink nagy számával dicsekedjünk, hanem keveset de — jót!! Fontos kérdés az is, hogy a szépirodalmi és tudományos művek mily arányban legyenek képviselve könyvtárunkban. Üdvös-e, ha regény s más efélék olvasásával töltetjük el Újaink idejét. Ha könyvtárunkban az egyes könyvek állapotát megtekintjük, úgy találjuk, hogy a szépirodalmi művek —■ s főleg a