Állami főgimnázium, Nagyszeben, 1880

1. Nonnas Peplis „Maptasis"! I. Nonnusról, mint a mythograph­ikus epos legkiválóbb alak­járól, kimerítő adatok olvashatók Bernhardynál (L. II. 329) s másutt. Mi aesthetikai szempontból szándékozunk hozzászokni töredékesen, meg aztán technikáját tesszük vita tárgyává anélkül, hogy akár a költő etnikájára, akár egyéb nyelv- és mondattani sajátságaira reflectálnánk. Nem­ is nálunk meglehetős ismeretlen és ismeretlenek az okok is, melyek alapján a hanyatló görög epika kiváló alakjának szokták tartani. Annyit tehát némi körültekintésül érintenünk kell, hogy valószínűleg az V. Sz.-ba esik a kora; s egyrészt Qu. Smyrnaeus megelőzi, mint a­ki a csiszoltabb technika korán még kívül esik (IV. Sz. végén), más­részt pedig az Anastasius alatt élt epikusok körével határos a működése. Nonnus a hanyatló epika hívei közt áll, s amint gondolkozása módja átmenetet jelez a görög mythikus irányból a keresztényibe, úgy eposai is: a „Dionysiaka“ és a „Metabolé“ megváltozott világnézetet és meglepő formai haladást árulnak el. Amott mythosokat foglal össze, mintha csak a „Metamorphosis“ költője volna; emitt pedig János apostol poétai művét, az „Evan­géliumot“ metaphradeálja. A „Metabolé“ nagyobbszabású költői elbeszélés, de a mesének úgy, mint a költői ihletnek érdeme inkább az evangélistáé. Bernhardy és mások (akár Passow is, a mű jeles kiadója) szeretik nagy önállóságát vitatni („Önálló hatosversű feldolgozás, melyhez a sz. történet csak anyagot és irányt adott“ B.) a költőnek; sőt ugyanaz az író kiáltó ellentétet lát az evangélista bensősége és a költő modern alakítása közt. Mi azonban nem extasissal boncol­gatjuk e művet; s ha Nonnus érdemeit elismerjük is, az evan­gélista költészetének nagysága előtt örömes­ebb meghajlunk. Mert János a régi kor legköltőibb alakjai közt foglal helyet. „Apo­­kalypsis“-e máig rejtélyes alkotása a geniusnak, és Evangéliuma egy szerető szív, egy rajongó lélek, egy álmodozó szellem műve. Megénekli hősét, a világ legcsodásabb emberét, a nazarethi

Next